Háború a gyengék ellen
2003. november 18. 19:39
Az amerikai demokrácia egyik legsötétebb fejezete
<
Mussolininek határozottan imponált az elképzelés
| Használt az oktatás |
1921 nyarán a New York-i bevándorlási hivatalnak sok dolga akadt. Az intézmény, amely eredetileg a szegény emigránsok támogatására jött létre, mással kezdett foglalkozni. "Erkölcsileg, intellektuálisan vagy fizikailag csökkentett képességű emberek" után kutatott és hamarosan több ezer esetet vizsgált. A 430. eset a 18 éves zsidó Eva Sztyepanovics ügye: "Férjhez adandó korban van, de szellemileg gyenge, nem megengedhetõ, hogy gyerekei legyenek.". A 918. eset az olasz Vittorio Castellino: "Eugenetikai és gazdasági szempontból nem megfelelõ." Ezeket a szentenciákat Charles Davenport, a Long Islandi Cold Spring Harbor Laboratory mellett mûködõ eugenetikai részleg igazgatója. A laboratóriumot három nagy amerikai dinasztia finanszírozta: a Carnegie, a Rockefeller és a Harriman. - értesült a Magyar Távirati Iroda
| Eugenetika |
| Az öröklödéstan fejlesztésének tudománya, különösen az emberi fejlesztés genetikai szabályozásra vonatkozóan |
| Charles Davenport |
Az eugenetika doktrínáját az angol Francis Galton dolgozta ki, az amerikai körülményekhez pedig Alfred Poetz, egy Connecticutban élõ német orvos igazította. A vezetõ osztály félt a faj elkorcsosulásától - idézi Black könyvét a lap - nem akartak keresztezõdést a "szeméttel", ahogy õk nevezték a fent említett embercsoportokat. Ennek a célnak érdekében találták ki még az IQ-t, az intelligenciahányados mérését is. "Az IBM és a Holokauszt" című könyvében Black a társaság és a nácizmus közti kapcsolatról ír. Új könyvében ezen túlmegy. Az eugenetika híveit azzal vádolja, hogy mintát szolgáltattak a zsidók megsemmisítéséhez. Bár vitatják az írónak azt a megállapítását, hogy az "aljas fajkiválasztást mi találtuk fel", tény, hogy a tant exportálni akarták. 1929 õszén az eugenetikai szervezetek nemzetközi föderációja körbejárta Európát, majd Rómában tartott egy konferenciát, amelynek célja volt ellenintézkedéseket bevezetni a "faj megfertõzésével" szemben. Az amerikaiakat Davenport képviselte.
Mussolini, mint más európai kormányfõk is, beleegyezett abba, hogy a kivándorlókat indulásuk elõtt szigorú vizsgálatnak vetik alá. Késõbb az Egyesült Államok bevándorlási keretet állapított meg, amelyekben a déli régiókból érkezők számát az északi népek javára erõsen lecsökkentette. Csak 1952-ben hoztak olyan törvényt, amely lehetõvé teszi egy bevándorló számára, hogy amerikai állampolgár legyen tekintet nélkül etnikai hovatartozására. És néhány amerikai államban az eugenetikai törvények érvényben maradtak a 70-es évek végéig, ha nem is alkalmazták azokat. Black a könyvéhez csatolt dokumentumokról készített fotokópiákat. Köztük van egy, A fekete gólya címû film, amely olyan "fertõzött" gyerek eutanáziájáról szól, aki halála után a Paradicsomba kerül. Olvasói megismerkedhetnek egy felhívással is, amely taglalja, hogy melyek azok a házasságok, amelyeket nem szabad megkötni.
"Mi, amerikaiak, akik ügyelünk csirkéink, sertéseink, teheneink pedrigréjére, meddig bízzuk gyermekeink utódait a véletlenre, vagy a vak érzelemre?" - kérdezik benne. Black szerint az is kétségtelen, hogy az eugenetika kiagyalóinak kapcsolatuk volt a nácikkal. 1933-ban, amikor Németországban elrendelték 400 ezer állampolgár - köztük epilepsziás és testi hibás emberek sterilizálását, a Cold Spring Harbor laboratórium vezetõi örömünnepet ültek. A hivatalos Amerika 1940-41-ben is tapsolt a hitleri árjásításnak - írja - Ez volt az egyik oka annak, hogy a nagyhatalom kezdetben szemet hunyt a zsidók üldözése felett és emlékeztet arra, hogy a nürnbergi perben vezetõ nácik hozták fel mentõkörülménynek az amerikai eugenetikai alapon hozott ítéleteket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
