185 éve halt meg Napóleon
2006. május 4. 12:30
Vereség és száműzetés
Napóleon a tőle megszokott eréllyel és lendülettel csinált rendet. Centralizált közigazgatást épített ki, a megyék élére prefektusokat állított, polgári törvénykönyve (Code civil) módosításokkal ma is hatályban van és világszerte átvették. Intézkedett a központi bank felállításáról, szigorú adórendszert vezetett be, megteremtette a belpolitikai stabilitást, konkordátumban rendezte az állam és egyház kapcsolatait - egyszóval létre hozta a modern államot. Családját főnemesi rangra emelte és királyságokkal halmozta el őket, megalapította a Becsületrendet és létrehozta személyéhez kötődő új nemességét.
A zseniális hadvezér sorra verte meg az ellene összekovácsolt koalíciókat, győzelmet aratott Ulmnál és Austerlitznél (1805), Jénánál (1806), Friedlandnél (1807), Wagramnál (1809). 1807-ben Nagy-Britannia (amely ellen 1803-tól zárlatot rendelt el) és Portugália kivételével minden európai ország szövetségese vagy vazallusa volt, testvére ült a nápolyi és holland, a vesztfáliai és nápolyi, a spanyol trónon. 1809-ben Ausztriába is bevonult, Győrnél szétverte az utolsó magyar nemesi felkelést. A hatalmának tetőfokára érkezett Napóleon dinasztia alapításáról álmodozott, ezért elvált Joséphine-től és Mária Lujzát, I. Ferenc osztrák császár lányát vette feleségül. 1811-ben született meg fia, a Sasfiók, akit római királlyá nevezett ki.
1812-ben követte el élete legnagyobb hibáját, amikor a világ addigi legnagyobb és legerősebb hadserege, a Grande Armée élén megtámadta korábbi szövetségesét, Oroszországot. A vállalkozás kudarccal zárult, alig 15 ezer ember vergődött haza a büszke hadseregből. 1813-ban a hatodik ellene létrehozott koalíciótól Lipcsénél, a népek csatájában vereséget szenvedett és 1814. április 4-én le kellett mondania. Császári címének meghagyásával Elba szigetére száműzték, a trónra a Bourbonok ültek vissza, és összeült az Európa jövőjéről határozni hivatott bécsi kongresszus.
Az Elbáról Napóleon merész elhatározással 1815. március 1-jén visszatért Franciaországba, ez volt a "száznapos uralom". Egész Európa vonult ellene, s utolsó csatájában Waterloonál vereséget szenvedett, négy nappal később, 1815. június 22-én másodszor is lemondott a trónról. Ezúttal már biztos távolba, az Atlanti-óceán közepén, minden szárazföldtől távol fekvő Szent Ilona szigetére deportálták néhány leghűbb emberével. Itt halt meg 1821. május 5-én. Halálának okán máig vitatkoznak: számos összeesküvés-elmélet van forgalomban, a "legnépszerűbb" szerint megmérgezték. Holttestét 1840-ben Párizsba szállították, ahol az Invalidusok Templomában helyezték el. Tüneményes pályafutása már kortársait lenyűgözte, halála után a legendák magasságába emelkedett, életéről számos könyv és film készült.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
- Örökös konzul, majd császár
- Vereség és száműzetés
szerkesztőségét!
