Jellasics mintegy 50 ezer főnyi serege nem horvát, hanem császári zászlók alatt Varasdnál átkelt a Dráván és behatolt Magyarországra. Ki fog vele szembeszállni? Kérdéses volt a régi `császári` soralakulatok magatartása.
Teleki Ádám gróf, a drávai hadsereg parancsnoka a kormány lemondására hivatkozva nem szállt harcba, hanem lassan visszavonult, Közben egyes nem magyar kiegészítésű cs. kir. alakulatok átálltak a bánhoz. Magyar huszártisztjeinek küldöttsége viszont felkereste Jellasicsot, kérvén, hogy mutassa meg a Magyarország elleni támadásra felhatalmazó uralkodói rendeletet. A bán ilyennel nem rendelkezett, ezért kijelentették: fegyverrel a kézben állják útját. (Az udvar kinevezte Lamberg Ferenc altábornagyot Magyarország katonai parancsnokává és királyi biztosként Pestre küldte, hogy teremtsen békét. Pestre érkezésekor azonban a felkorbácsolt hangulatú tömeg megölte.)
Kossuth alföldi toborzó útra ment. Szeptember 16-án az országgyűlés létrehozta az Országos Honvédelmi Bizottmányt, amelyben Kossuth és a radikálisok jutottak vezető szerephez. A volt cs. kir. tisztekből álló tisztikar hűségét biztosítandó, Batthyány elérte, hogy István nádor vállalja el a sereg parancsnokságát. A nádor megpróbált érintkezésbe lépni a bánnal, de az nem volt hajlandó tárgyalni. A nádor visszatért Pestre, leköszönt állásáról, majd Bécsbe utazott. Szeptember 29-én jórészt újoncokból álló magyar sereg Pákozdnál - egy nem túl véres ütközetben - megállította Jellasicsot, aki Bécs irányába kihátrált az országból.