Erre a napra Zsigmond országgyűlést hívott össze Temesvárra. A nikápolyi vereség szétfoszlatta a törökök Európából való kiűzéséhez fűzött reményeket. Ezért legfőbb célja a török elleni védelem megszervezése volt. Zsigmond az országgyűlésen a nemességnek tett gesztussal megerősítette az Aranybullát (de az ellenállási záradék nélkül!) és Nagy Lajos 1351. évi törvényét, valamint kötelezte magát, hogy leváltja az idegen egyházi és világi tisztviselőket. (Hatálya alól azonban kivette a számára nélkülözhetetlen Stibor vajdát és Eberhard püspököt.)
A kevés engedmény fejében annál többet kért. Az ország kivételese állapotára hivatkozva felfüggesztette az Aranybullának azt a pontját, amely szerint a nemesek csak belföldön és csak a király vezetése alatt kötelesek hadba vonulni. Bevezette a telekkatonaság néven ismertté vált új intézményt, ettől fogva a birtokosok minden húsz jobbágy után egy íjászt voltak kötelesek hadba küldeni (telekkatonaság). A rendelet végrehajtása érdekében szükség volt a birtokosok és jobbágyaik megyénkénti összeírására. (Az intézkedés végrehajtását bizonyítja, hogy a következő évből fennmaradt Ung megye jobbágytelkeinek összeírása.) A háborúhoz szükséges pénz előteremtése érdekében a háború időtartamára lefoglalta az egyházi jövedelmek felét, rendkívüli adót vetett ki, és törvénybe iktatta birtokvisszavételi jogát. A bárók nem vették jó néven, hogy a király a központi hatalom erősítése érdekében csökkentette a nemesi "szabadságokat". Zsigmond reformjaira lázadással feleltek.