Franciaországban az abszolút királyság ellenzői a Fronde-ban tömörültek. Felkelésük engedményekre kényszerítette az anyakirálynő, Ausztriai Anna és első minisztere, Jules Mazarin bíboros kormányzatát. A párizsi lakosság, a párizsi parlament (bíróság) és a francia főnemesség úgy érzi, hogy az anyakirálynő kormányzata - XIV. Lajos még csak tizennégy éves - sérti kiváltságait, s az ún. Fronde-ban egyesül. XIII. Lajos 1643. májusi halála után Mazarin, az itáliai származású első miniszter erős befolyást gyakorolt az anyakirálynő politikájára. Folyamatosan növelték a bevételeket, hogy az állami kiadásokat fedezni tudják. Elsősorban az udvar kiadásai, a spanyolok elleni háború és a svédek támogatása a harmincéves háború során került sokba. A parasztság felkelésekkel védekezett a miniszteri karosszékben ülő gyűlölt "idegennel" szemben. Mazarin helyzete akkor vált igazán kritikussá, amikor a (törvényhozó jog nélkül ülésező) párizsi parlament maga is követelni kezdte a felelősség megosztását az adópolitikában, valamint a rendfenntartás és az igazságszolgáltatás reformját. Amikor az anyakirálynő a parlament vezetői közül néhányat letartóztatott, Párizs az ún. "barikádok napjá"-val válaszol. A lakosság kierőszakolja a bebörtönzöttek szabadon engedését, és ezzel átmeneti győzelmet arat (1653).