Batthyány Kázmér, a forradalom minisztere
2004. július 12. 12:00
Százötven évvel ezelőtt halt meg Párizsban Batthyány Kázmér nagybirtokos, liberális politikus, a Szemere-kormány külügyminisztere.
Gróf Batthyány Kázmér |
Bezerédj Istvánt követően (Gusztáv bátyjával) az elsők között több falujukkal örökváltság-szerződést kötöttek. Birtokain óvodákat, iskolákat állított, családjának jórészt nagyatyja, Batthyány Tódor által gyűjtött rohonci könyvtárát az MTA-nak adományozta. Bátyjával és Károlyi Lajos gróffal Rohoncon gazdasági tanintézetet alapított.
Az 1843-44-i országgyűlésen radikális nézeteivel tűnt fel. 1844-ben elnöke lett a Kossuth kezdeményezésére (és vezetésével) megalakult Védegyletnek. A Magyar Gazdasági Egyesületnél pályázatot hirdetett a mezőgazdasági viszonyok átalakítását elősegítő tanulmányokra. Jó barátságban volt Teleki Lászlóval és Vörösmartyval, akinek évdíjat juttatott.
1848. április 22-étől Baranya vármegye főispánja, utóbb kormánybiztosa volt, majd önkéntesként részt vett Szenttamás ostromában. 1848 őszén Mohácson népfelkelést szervezett és a Dráva-Duna szögét megtisztította Jelačić csapataitól. 1849. február 12-én a Kiskunság, Szeged, Szabadka és Zombor teljhatalmú polgári és katonai biztosa lett, s e minőségében részt vett a szőregszentiványi csatában (március 22.).
1849. május 2-tól augusztus 11-éig a Szemere-kormány külügyminisztere s ideiglenesen az ipar-, kereskedelem- és földművelésügyi tárca vezetője. Világos után követte Kossuth-ot a törökországi Vidinbe, Sumlába, végül Kiutahiába, ahonnan 1851 szeptemberében Párizsba költözött.
Az emigrációban Kossuth-tal való viszonya megromlott. Párizsi éveiben emlékiratokat írt, amelyek csak töredékesen ismeretesek.
1851-ben, távollétében halálra ítélték. 1987-ben, születésének 180. évfordulóján a montmartre-i temetőből hazahozták földi maradványait, s a siklósi vár kápolnájának családi kriptájában helyezték örök nyugalomra.