Időskor: ugrás az evolúcióban
2004. július 9. 10:00
Harmincéves nagyszülők
A kutatók a héten publikálják eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences szakfolyóiratban. Elméletük komolyan alátámasztja az ún. `nagymama-hipotézist` - tette hozzá Caspari. A `nagymama-hipotézis` lényege, hogy a nagymamák nagy mértékben hozzájárulnak a nagycsaládok felemelkedésének és sikerességének esélyeihez.
Caspari és Lee közel 768 különböző emberi fosszíliát tanulmányozott, melyek között crő-magnoni, neandervölgyi, Homo Erectus illetve Australopithecus leletek is voltak. "Azt kerestük, hogy az idős egyedek milyen arányban fordulnak elő a különböző populációkban. Sok egyedet találtunk, mely magas kort ért meg, ám van egy pont, amelytől elődeink egyszerűen tovább kezdenek élni a többi főemlősnél. Mi ennek a pontnak az idejét és okait keestük" - mondta Lee és Caspari.
A kutatók a felnőtt korúak maradványait a fogazat alapján két csoportba osztották: a 15 évet, illetve a 30 évet megértek csoportjaiba. A korai emberi társadalmakban ugyanis az egyedek gyakran már 30 éves koruk körül nagyszülők voltak. "A maradványok között az idő előrehaladtával egyre több idős korút találtunk" - állítja Caspari. A felső paleolitikum (i. e. 50-10000) végén viszont az arány szembeszökően és hihetetlenül gyorsan megugrott.
Ez szorosan összefüggött a viselkedési változásokkal is. Ekkor jelent meg a szimbolikus ábrázolás, a művészet, az ékszerekkel való temetkezés. Az emberek elkezdték védelmezni az öregeket és gyengéket, illetve ekkortól profitálnak a tapasztalatból és mások segítségéből. "A mai, fiatalokra épülő társadalomban szép azt felfedezni, hogy igazából az idősek tettek azzá minket, akik vagyunk" - fejezte be Caspari.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
