A kilencedik szimfónia politikatörténete
2003. szeptember 15. 04:09
Beethoven Kilencedik Szimfóniáját mindig változatos politikai céllal töltötték meg
<
| Beethoven |
Mivel Schiller Örömódájának sorai nem sűríthetőek egy fenyegető kiáltványba, a zenét bármilyen politikai célból felhasználhatták, ennélfogva a szimfónia meglehetősen színes és ellentmondásos politikai múlttal rendelkezik.
Játszották már szabadkőművesek dalaként, vagy mint a felvilágosodás békére és szeretetre buzdító kiáltványaként, de felhasználták már a németség üdvözítésére, és a fehérek mindenhatóságának hirdetésére is Dél-Afrikában. A 20. században már kozmopoliták és nacionalisták vetélkedtek a dallamokért. Buch részletesen ismerteti a koncentrációs táborokban zajlott előadásokat, de beszámol arról is, hogy a BBC náci ellenes szimbólumként használta a Beethoven muzsikát.
| Bono (U2) |
Aztán a 90-es évek kezdetével a szimfónia kedvelt darabja lett a kommunizmus végét ünneplő berlini előadásoknak. Elindult a U2 Zooropa turné is, ahol a koncertek Beethoven Kilencedik szimfóniájának utolsó tételével indultak. A klasszikus zene kíséretében Bono bőrbe öltözve menetelt a színpadon, miközben a háttérben Leni Riefenstahl náci propagandájának jelenetei voltak láthatóak.
Időközben maga a szimfónia is változásnak indult. 1980-ban ugyanis a Philips-Sony gondozásában - Karajan támogatásával - megjelent, és a zenei üzletágat néhány évtizedre megmentő CD 74 percre sűrítette a darabot. Az eredetileg terjedelmesebb szimfónia hosszát a Sony egyik munkatársa, a karmesterként is tevékenykedő Norio Ohga határozta meg.
A közönséget rá lehetett ugyan venni, vásárolja meg a modern változatot (vitték is, mint a cukrot), de vajon mit szólna Beethoven a 74 perchez?
Támogasd a 
szerkesztőségét!
