Tiszaeszlári tetemrehívás
2003. november 3. 23:38 Síró Béla
Százhúsz éve zárult a tiszaeszlári per - a vádlottak felmentésével. Lélektani ráhatások és orvosi tévedések is nehezítették a rituális gyilkosság vádjának elvetését, s a közhangulat lecsillapítását. De lett pozitív hozadéka is a történteknek. Az eset tanulságai nyomán hozták létre Magyarországon is a törvényszéki orvostan intézményeit...
<
| Vasárnapi Újság, 1883 |
Az első orvoscsoport a megtalálás helyszínén éjjel, gyertyafénynél, sebtében jegyzőkönyvezte az esetet. 14 év körülinek és 140 cm magasnak becsülték a ruhában levő tetemet. Ekkor még mindenki meg volt győződve arról, hogy Esztert találták meg. Ám az anya és leánytestvére nem ismerték fel Esztert a lemeztelenített holttestben. Sokat sejtetően a zsinagóga melletti magánház udvarán folytatták le a második felismerési eljárást. Az odahívott tizenhárom ember már egyöntetűen azt vallotta, hogy a holttest nem lehet Eszter.
Az első orvosszakértői vélemény más módon is segítette a vérvádat. Tippet adott… A vérvád logikája szerint a zsidó vádlottak tutajosokat béreltek fel, s jóval a bűntény után szereztek egy átmetszetlen torkú halottat feljebb, a Tisza mentén, valamelyik kórházból – hiszen állítólag tüdőbajban hunyt el a vizsgált személy –, tutajon leúsztatták, majd a folyóban hagyták Eszter ruháiban. A vádnak sikerült is „megtalálnia' a tutajosokat, akiket – mint utóbb kiderült – fenyegetéssel, kínvallatással kényszeríttetek vallomásra.
A helyi orvosoknál szakmailag képzettebb, fővárosi egyetemi professzorok vizsgálták felül 1882 decemberében a szakértők megállapításait, és tanulmányozták az exhumált tetem maradványait. E második bizottság sorra megcáfolta a megállapításokat a tetem koráról, kórbonctani, anatómiai sajátosságairól, a halál okáról, a vízbekerülés időpontjáról. Az elsőfokú ítélet a vádlottak felmentésével végződött, ahol kimondatott: Esztert fogták ki a Tiszából, aki nem rituális gyilkosság áldozata lett, hanem vízbe veszett. Másodfokon is megerősítették az ítéletet, de a személyazonosság kérdésében nem foglaltak állást. Csak azt a lehetőséget vetették el, hogy rituális gyilkosság áldozata lett a megtalált.
Érzékszervi csalódások és félreértések áldozatává váltak-e az azonosításra felkért tanúk, és az első orvoscsoport? Vagy más a magyarázat a sorozatos tévedésekre és figyelmetlenségekre, amelyeket egyébként a vizsgálóbíró is elkövetett? Az Európában évszázadokon keresztül ki-kiújuló vérvádak más magyarázat felé mutatnak. Szociálpszichológusok az 1930-as évektől kísérletekkel igazolták, hogy e jelenségek, illúziók törvényszerűen jelentkeznek. A saját csoportunkhoz való alkalmazkodás öntudatlan, belső igénye még érzékszerveinket, észlelésünket is befolyásolja, és sztereotíp gondolkodáshoz vezet. A csoportunk, családunk, falunk normáihoz, szabályaihoz való alkalmazkodás gyakorlatilag egységesen és azonos irányba hat a közösség tagjaira, amikor egy másik társas csoportról, etnikumról, felekezetről, pozitív vagy negatív véleményt alkotnak. Ez az előítélet, amely sokszor nem épül a megítélt csoport vagy helyzet tényleges ismeretére. Aki nem alkalmazkodik a többségi véleményhez az antiszociálisnak minősül saját közössége szemében, és kiközösítik, megbüntetik. A tetem ezért lett Eszternél magasabb, idősebb, és ezért vált kékké a szeme…
(Az angolszász joggyakorlatban az ítéletet meghozó esküdtszékkel kapcsolatosan is végeztek szociálpszichológiai vizsgálatokat. Az 1960-as években kiderült, hogy az esküdtek előzetes, még a tényleges tárgyalás, a vád és védelmi érvek elhangzása előtti, többségi véleménye érvényesült az ítélethozatalukban 215-ből 209 esetben. Az esküdtek – a tanúkhoz és a kísérleti személyekhez hasonlóan – érzik a többségi véleményhez való alkalmazkodás kényszerét.)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
