Lőttek az iraki régészeti leleteknek

2003. február 19. 00:11

Egy nemzetközi tudóscsoport olyan térképeket bocsátott az Irak elleni invázióra készülő amerikai hadsereg számára, amelyek segítségével talán meg tudják óvni a több ezer éves leletek nagy részét.

Babilóniai Birodalom, Nabukodonozor, Ur, Asszíria, Nagy Sándor. Ezek a nevek ős-, és ókori királyságok emlékeit idézik. Ezen civilizációk emlékhelyeinek, templomainak legnagyobb része több évszázaddal ezelőtt elpusztult. Ennek ellenére még mindig több tízezer az olyan régészeti lelőhelyek száma, amelyek ép maradványokat rejtenek. Történészek a hadseregben Ezek a helyszínek a mai Irak területén találhatóak. S mivel az Egyesült Államok háborúra készül, egy nemzetközi muzeológusokból, történészekből álló csoport arra hívta fel a figyelmet, hogy ha elkezdődik az invázió, akkor a 11 évvel ezelőtti Öböl-háború okozta károknál sokkal nagyobb pusztítás várható régészeti szempontból. Ezért a neves tudósokból álló csoport kérelemmel fordult az amerikai kormányhoz, hogy a támadásnál vegyék figyelembe a történelmi helyeket. Mivel a szakértők aggódnak az Irak területén elszórva található régészeti maradványok és történelmi épületek ezreit fenyegető veszély miatt, ezért olyan térképeket bocsátottak az amerikai hadsereg részére, amelyeken rendkívüli részletességgel vannak feltüntetve a lelőhelyek. A kezdeményezést Arthur Houghton, ókorral foglalkozó muzeológus vezeti, és célja, hogy rávegyék a hadsereget ezen területek megóvására. John Malcolm Russell, amerikai régész elmondta: "A Sivatagi Vihar után nyilvánvaló: amennyiben egy haditerv Kuwaitból vagy Szaúd-Arábiából érkező invázióval számol, előfordulhat, hogy bizonyos történelmi helyeken szükség lesz rakétaállások elhelyezésére ill. árkok ásására. Csakhogy Irak déli részén a régészeti lelőhelyek közvetlen a talaj legfelső rétege alatt helyezkednek el, így ha buldózerekkel végeznek földmunkákat, akkor az mindent el fog pusztítani." A félelem tehát nem alaptalan. Sok kincs ugyanis olyan földfelszín, olajfinomító, avagy laboratórium közelében található, amelyek már az Öböl háború idején is célpontok voltak. A Kerbala Shia emlékmű Imam al-Husseinhez, a legjobban ismert iraki szenthely és látványosság például olyan kémiai fegyvergyár térségében fekszik, amit 1991-ben bombázások értek. Ur, Irak leghíresebb és talán a világ legősibb városa egy repülőtéri bázishoz van közel, amit szintén támadások értek a háború idején. Basra al-Qurna-nál áll az az Ádám fájaként ismert göcsörtös öreg fa, amely az Édenkert kapuját jelezte. Ez most egy kémiai fegyvereket gyártó telep mellett található. Helen McDonald, a Cambridge-i székhellyel működő Iraki Brit Régészeti Intézet munkatársa elmondta, hogy legutóbb a legfontosabb, de még így is nagy mennyiségű leleteket megpróbálták vidékre menekíteni. Ezt most újra megkezdték - ám lehet, hogy túl későn, hiszen nem minden mozdítható. Mindez azzal a következménnyel járhat, hogy 6000 éves emlékek fognak megsemmisülni.Hiábavaló konvenciók Ráadásul nemcsak a bombázások jelentenek veszélyt a leletekre. Charles Tripp, a Keleti és Afrikai Tanulmányok Iskolájának londoni munkatársa arra figyelmeztetett, hogy az Öböl-háború kezdetén a szankciók legalább annyi kárt okoztak, mint a közvetlen támadások. Az országban tomboló szegénység ugyanis olyan régészeti lelőhelyek és múzeumok kifosztásához vezetett, amelyek fontos leleteknek adtak otthont. Számtalan tárgy idővel nyugati régiségboltokban, árveréseken jelent meg. "Egy nélkülöző ország számára nagy kísértést jelentenek a nyugaton eladható régészeti leletek" - fűzte hozzá Dr. Tripp. Az 1954-es Hágai Konvenció egyébként kimondja, hogy vallási vagy egyéb kulturális emlékhelyekkel övezett területeket még háború esetén is tilos célba venni, csakhogy Washington soha nem ratifikálta az egyezményt. Az Öböl-háború idején is - elegendő információ hiányában - csupán annyit tudtak tenni, hogy megpróbálták kikerülni az emlékműveket. Az Egyesült Királyság aláírta ugyan az egyezményt, de nem ratifikálta, azaz parlamentjében nem fogadtatta el, tehát jogilag nem vonható felelősségre, ha angol tankok gázolnak át ásatás után kiáltó területeken. A brit külügy szóvivője persze hangsúlyozta, hogy országa fontosnak tartja a Genovai Konvenció Első Kiegészítő Protokolljában szereplő 53. cikkelyt, ami szerint tilos bármilyen háborús cselekményt folytatni történelmi emlékhelyek, képzőművészeti tárgyak vagy istentiszteleti helyszínek ellen: "A célpontok kiválasztásánál történelmileg, vallásilag vagy kulturálisan nagy fontossággal bíró helyszíneket mindig meggondolás tárgyává tesszük, ill. figyelembe vesszük azt is, hogy mennyire vannak közel ezek a szabályos célpontokhoz" - mondta. A dolog iróniája egyébként az, hogy éppen a britek voltak azok, akik bátorították Irakot történelmének feltárására, régészeti emlékeinek megóvására. És számos brit tudós - például Max Mallowan, Agatha Christie férje is - segítette a lelőhelyek felkutatását. A régi korok emlékei azonban elsősorban Szaddam Huszeinnek kamatoztak, aki a múlt erényeit arra használta fel, hogy felépítse nemzetét. Általános vélekedés tudós körökben: "Az ókori Mezopotámiában született meg a civilizáció. Csak aztán nehogy ott is érjen véget."

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

Lőttek az iraki régészeti leleteknek

Támogasd a szerkesztőségét!

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink