Amikor a magyar állam rendszeres kapcsolatba került az Oszmán Birodalommal nemcsak egy másik politikai és gazdasági rendszerrel találta magát szembe, hanem azzal a kérdéssel is meg kellett birkóznia, hogy az `ősellensége` egy másik valláshoz, s egy teljesen eltérő kultúrális régióhoz tartozik. Bár a történelmi könyvek lapjairól leginkább az állandóan folyó ádáz háborúk képe bontakozik ki, a valóságban azonban néha ki kellett pihenni magukat a harcoló feleknek, hogy utána még hevesebben folytassák a küzdelmüket. Nem képzelhető el természetesen, hogy két egymásnak feszülő hatalom a fegyver mellett lassan a diplomácia módszereivel is nem vívja küzdelmét. Az egymással szomszédságba került helyőrségek illetve magasabb helyi tisztviselők szinte napi levelező kapcsolatba kerültek egymással. A kényszerű egymás mellett élés megteremtette a két eltérő kultúra között a kényszerű kapcsolatkeresést. Az Oszmán Birodalom nem velünk, magyarokkal került először kapcsolatba, mint nem azonos vallású néppel. Sőt mondhatni, hogy rövid hódító sikersorozata során az európai hadszíntéren csak tőle eltérő vallású ortodox keresztényekkel küzdött, majd legyőzésük után betagolta a birodalmába.