MŰVELŐDÉS ÉS SZOCIOGRÁFIA
2003. július 30. 04:17 Kosáry Domokos
<
Bakonybél
Bakonybél (1453 lakos). Van hivatalos úton fenntartott népkönyvtár (188 kötet), leventekönyvtár és a katolikus kaszinónak egy könyvtára. Jelentősége leginkább a népkönyvtárnak van, aminek részben a megfelelő helyi vezetés az oka, részben az, hogy a könyvtár felső gondoskodás révén állandóan gyarapodik. A kedvenc könyvek itt is a regények, a gazdasági és ismertető munkákat eleinte nézegették, de ma már nem veszi ki őket senki. A könyvtár vezetője szerint szükség volna újabb ilyenkörű munkákra, a helybeliek azonban úgy nyilatkoztak, hogy nincs ezekre szükségük, mert úgyis tudják a dolgukat. Az 1930. évi kimutatás szerint a könyvtárat 46 család vette igénybe (ebből 5 értelmiségi), a forgalomba került munkák száma 67. A legszívesebben olvasott könyvek: Jókai több regénye, Gárdonyi: Egri csillagok, Gabányi: Magyar várak legendái, Vas Gereben: Egy alispán stb. A megtakarított összegből is Jókait vettek. A következő évben 67 család 88-féle munkát vett ki, összesen 347 alkalommal. Bizonyos növekedés tehát évről-évre van, s a kiadási alkalmak száma mutatja, hogy aránylag kevés munkát olvasnak, de azok iránt nagy az érdeklődés. Régebbi alapítás (1878) a katolikus kaszinó könyvtára, mely a helyi apátság kezdeményezésére jött létre, a könyvek egy része is az apátságból került át (pl. Szent Tamás filozófiája stb.). Vannak régi kötetetek (Kézikönyv az oskolamesterek számára, 1828), újabbak: a Szent István Társulat kiadványai mellett May Károly regényei, ez utóbbiakat igen kedvelik. Egy nagyobb Szeged melletti falunak (Szőreg) öt könyvtára van. A népművelési és leventekönyvtárakat a községházán egyesítve találjuk. Tipikus példája a régebbi hivatalos népművelésnek, valószínűleg ezért oly népszerűtlen. Több ízben kidobolták, de ennek ellenére előfordul, hogy hónapokon át senki sem kér könyvet. A könyvtáros állítása szerint a könyvek jórészéhez 1927 óta nem nyúlt senki. Sajnos, a 320 kötet közül csak tíz irodalmi, a többi gazdasági munka, hasznos olvasmány, melyet senki sem forgat. A falu inkább szépirodalmi érdeklődésű, Jókai, Mikszáth néhány regénye közkézen forog, és sokan olvasták Zilahy Lajos Két fogoly-át. Az ipartestület könyvtára ma már kevéssé használható, most kezd megint rendeződni. Anyaga nem igen válogatott, sok a Pesti Hírlap- és más füzetes-regény. A fiatalabb iparosok pedig szeretnének könyvtárat, mert sokat olvasnak, lehetőleg mindent, ami a kezükbe kerül. Szerintük a történeti tárgyú munkák a legkedveltebbek, emellett Jókait szeretik. A falunak a könyvtárral szemben való magatartása így általában azonos jellemzőket mutat, természetesen helyi változatokkal. Az abádszalóki ipartestületi könyvtárból néhány Jókai-kötet mellett Vas Gerebent olvassák és Beniczkynét. Hajdúszoboszlón a különben kevésbé jelentős könyvtár legforgatottabb kötetei Jókai és Mikszáth munkáiból kerülnek ki. Ezek mellett természetesen az alacsonyabb regényirodalom is nagy tért hódít. E pár kiemelt példának adataiból is két ponton vonhatunk le következtetést: egyrészt a hivatalos kultúrközvetítés módjára, másrészt a könyvtárak és az irodalmi érdeklődés jellegére nézve. Kétségtelen, hogy a felsőbb irányítás sokszor igen gondos munkával igyekszik nagyobb tömegekre hatni és a kultúrközvetítés hatásának emelésére jelentős apparátust vesz igénybe. Bizonyos azonban az is, hogy e hivatalos tények és a falu érdeklődése között érintkezés alig van, közben járatlan utak terülnek el, amelyek nemcsak ebben a kérdésben találhatók meg, hanem a falu kulturális életét minden téren gyepűmódra veszik örül. Ki kell emelnünk, hogy itt nem szétválásról vagy szakadékról van szó, mint általában kifejezik, hanem csak ismeretlen területről, mely belül- és kívülállókban egyaránt természetes idegenkedést kelt, amely azonban - és ez kétségtelenül a felső réteg feladata - ismertté tehető. Intézmények létesítésével ezt a közbeeső területet nem lehet ma még járhatóvá tenni, azonban meglétét figyelembe kellene vennie minden kultúrgondoskodásnak. A különböző adatok mutatják, hogy a hivatalos könyvtárak nagyrészt a távolról irányított és papiroson kigondolt gondoskodás megnyilatkozásai, melyek közös sorsa, hogy szekrénybe zárva állanak és jótékonyan befolyásolják kultúrstatisztikánk adatait. Jóakaratú célzatból fakadó tévedés az, midőn nem számítva a szükséglet természetére, lexikális és ún. ismereterjesztő munkákat adnak a falunak, amelyekhez tanult ember is csak akkor fordul, ha valamilyen szakkérdésben pontosabb tájékozást kíván nyerni. Ennek háttere körülbelül az a gondolatmenet, hogy ha falun amúgy is keveset olvasnak, legalább e kis keretek között törekednünk kell hasznos olvasmányokat nyújtani, melyekben a hangsúly a megállapításon van. Így azután néha különös helyzetek állnak elő. Hevesiványon a gazdakörnek van egy pár éve alapított, egyszerűbb könyvtára. A pár kötet regény, Jókai, Mikszáth nagy olvasottságnak örvend (Gárdonyi nincs), szeretnének is még több ilyen munkát. Megvan azonban mint bizonyára régebbi korok minisztériumi ajándéka a Himalája leírása és a Rádium- és atomelmélet, ez utóbbi négy példányban. Természetesen senki a kezébe nem veszi. Világos, hogy az irodalmi művelődés a látókör, a gondolkozás a világnézet és nem elsősorban a tanulmányok fejlesztésének kérdése. A könyvből tanulás általában hosszú képzés és mondhatnia belső iniciatíva eredménye, ezt a további stádiumot egy előbbi elérése nélkül várni senkitől sem lehet. Falun az irodalmi művelődés nagyrészt még csak kezdeteit éli, sokszor azon a fokon áll, amelyen az olvasás még nem vált öntudatlan és automatikus folyamattá, hanem eseménynek számít. Sikertelennek kell tartanunk ma még azokat a próbálkozásokat melyek a falu irodalmának kérdését külön a "nép számára" szerkesztett és megfelelő fölirattal ellátott sorozatokkal igyekeznek megoldani. Hatásuk alig kimutatható s ennek a lélektani magyarázaton kívül valószínűleg a gondolat elméleti jellegét és a vállalkozások kicsiny elszigetelt voltát kell, mint okait felhoznunk. (Ez a sorsa pl. a Szt. István Társulat különben néhol igen ügyesen megírt, oktató célzattal készült Magyar Nép Könyvtára sorozatának is.) A "kultúrgondoskodás" teljesen hiábavaló és eleve reménytelen módja azután az, amidőn a könyvtár kimustrált, fölös számban lévő vagy véletlenül kapott kötetekből állítódik össze egyéb hiányában, amire szintén van eset. Pl. egy tiszamenti községben évekkel ezelőtt a református lelkész kért a nép számára gazdasági kiskönyvtárat, amelyet meg is kapott. Igaz, hogy minden ajánlgatás ellenére senki nem olvasta, viszont a könyvtár főként régi kiállítási katalógusokból és elavult gazdasági tanulmányokból áll. A lelkész szerint a Mezőgazdasági Kamara gyakran rá van szorulva, hogy a kiadók fölöslegesen és elavult példányait elkérje és lefelé továbbítsa.Támogasd a 
szerkesztőségét!
