Kolumbusz Kristóf olasz tengerész - Izabella spanyol királynő és Ferdinánd király támogatásával - 1492 augusztusában három hajójával(Santa Maria, Pinta, Nina) elindult, hogy Afrika megkerülése nélkül, Nyugat felől jusson el Indiába. 33 napig hajóztak anélkül, hogy szárazföldet láttak volna, közben egyszer a kis flottát majdnem teljesen fogságba ejtette a Sargasso-tenger felszínét borító barnamoszat-szövedék. A csüggedt legénységben Kolumbusz úgy próbálta tartani a lelket, hogy egy második, hamis hajónaplót is vezetett, ahová a megtett távnál kevesebbet írt be. 1492. október 12-én a Nina fedélzetéről Rodrigo de Triana matróz látta meg először a szárazföldet. Amikor végre partot értek, a Bahamákon voltak. A sziget eredeti neve Guanahani volt, Kolumbusz San Salvadore-nak keresztelte át. Innen Kuba és Hispaniola szigetére hajóztak. Kolumbusz - néhány matrózát ott hagyva - visszaindult, hogy az uralkodóknak jelentést tegyen. Mivel bizonytalan volt a visszaút sikerében, rövid beszámolót írt, s ezt egy lezárt palackba tette, remélve, hogy ha ő nem is, de a palackposta elviszi a hírt. Kolumbusz később még három utat tett az Antillákra, mindig azt állítva, hogy Kelet-Indiában járt. Amerigo Vespucci olasz felfedező és térképész - aki először 1499-ben, majd azután még többször is járt az Újvilágban - állapította meg először, hogy Kolumbusz önálló kontinenst fedezett fel, ezért az ő keresztnevéről Amerikának nevezték el a földrészt. Kolumbusz élete végéig nem ismerte el, hogy új kontinensre bukkant, mindvégig abban a hitben élt, hogy Indiába jutott el.