Temetetlen múlt

2003. június 30. 11:21

Az utóbbi napokban Irakban lelőtt amerikai katonákról szóló híradások kellemetlen emlékeket ébresztenek az amerikaiakban. Egyre többen óvnak attól, amiről egyébként a háború kitörése előtt is sokat lehetett hallani: az újabb iraki probléma nehogy Vietnám-2 legyen. A katonai vezetés egyelőre kínosan hallgat, és csöndben húzza a strigulákat. Az elesett katonákét.

Szívek és lelkek

fel kell dolgozni

1972-ben Vietnámban létezett egy program „Szívek és lelkek” címen. Azzal a céllal indították el, hogy a délieket ösztönözzék a kormány heccelésére. Az akció „megfeküdte az amerikaiak gyomrát”. Ugyanez a helyzet Irak esetében is. Azaz bármi is történik Bagdadban, a felszabadító akció átment megszállásba, az irakiak pedig sajátosan primitív eszközeikkel próbálják ellehetetleníteni az idegenek hétköznapjait. Leginkább partizánakciókkal, lesből, orvul. Más eszközük nem maradt.

Ha Amerika elveszti a szíveket és lelkeket, amely Irakban már megtörtént, úgy a stratégiai eredményektől függetlenül a háborút is elveszti. A „Vietnám” és az „ingovány” szavakat mostanság suttogva sem ajánlatos kimondani, ugyanis ezekkel az irakiak nap mint nap heccelik az amerikaiakat. Ez a két szó ugyanis a gerillaharc szinonimája. Azé a gerillaháborúé, ami Vietnám esetében 10 évet jelentett és végül Amerikának vereséget okozott. Irakban pedig még csak néhány hete tart.

Szaddám sehol

Egy közelmúltban az Egyesült Államokban napvilágot látott tanulmány szerint az iraki nép nem átpolitizált tömeg, míg ezzel szemben a vietnamiakat „fűtötte” a vietkong. A cikk írója csak azt felejtette leírni, hogy a fetvák, a vallási határozatok ma ugyanúgy megteszik a magukét. Egy arab forrás szerint az irakiak állhatatosan tanulmányozták Vietnám esetét. Beszéltek is róla. „Nem 100 Bin Ladennel fog felérni, amit ez a harc elszabadít, hanem 100 Vietnámmal.” „Legyenek városaink a mi mocsaraink, házaink a mi dzsungeleink!” - mondta nem sokkal a háború kitörése előtt Tarik Aziz. Az amerikai támadás megindulása után az iraki információs miniszter, Mohammed Saeed al-Sahaf nem egyszer úgy emlegette Irakot, mint a következő Indokínát.

Sokan emlékeznek még a legendás filmben (Patton, 1970) George C. Scott, a tábornok megszemélyesítőjének Oscart érő sziszegésére: „Rommel, te nyavalyás, olvastam a könyvedet.” Az irakiak számára a kulcsfontosságú könyvet Vo Nguyen Giap, a brilliáns mérnök írta, aki tábornok volt a a franciák és amerikaiak ellen vívott vietnami háborúban. A „Népi háború, népi hadsereg” c. könyve angolul 1961-ben jelent meg, jóval azelőtt, hogy a háború elérte volna csúcspontját. Tele van pártmaszlaggal, de bemutatja azt is, hogy milyen könnyű feltartóztatni és demoralizálni egy hosszú utánpótlási vonallal rendelkező, technikailag magasabb rendű hadsereget. A támadók csapatoknak legyezőszerűen kell szétterjedniük és működniük, bázisaiktól távol. Amikor felfejlődnek, kisebb egységekre bomlanak, melyek így könnyű prédává válnak. Előszőr ismétlődő támadásokkal kell őket zaklatni, elvágni őket hátvédjeiktől és tartalékaiktó. Ezzel arra kényszerülnek, hogy csapataikat bázisaik védelmében vonultassák fel.

következő oldal 1 / 2

Szívek és lelkek
A vietnámi idők szelleme kísért

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?