Az eltűnt idő nyomában
2003. április 24. 19:09
Heribert Illig könyve - hasonlóan a németországi debütáláshoz - általános érdeklődést váltott ki szakmai, de a történelem iránt csupán hobbiszinten érdeklődők körében is. Illig állítását - miszerint a 7., 8. és a 9. századot utólag iktatták be a történelembe - a történészek sarlatánságnak tartják.
<
300 gyanús év
Heribert Illig eredeti foglalkozása rendszerelemző. Ez segítette elméletének kidolgozásában, miszerint XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja kissé hibás. Matematikai alapon levezetett hipotézise alapján azt állítja Illig, hogy a pápa által bevezetett `új időszámítás` 2,7 nappal kevesebbet számolt. A hiányzó három napot keresgélő szerző nem hitte el a történészek adatait - történetesen azt, hogy azt a bizonyos három napot már a 325-ös niceai zsinaton kiigazították -, mert szerinte erre megbízható adatok nem állnak rendelkezésünkre a mai napig sem.A naptárreform körüli anomáliákból vonta le Illig azt a következtetést, hogy valaki több évszázadot betoldott a történelembe. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy ez kinek vagy kiknek állhatott az érdekében, illetve hova szúrták be azt a bizonyos három, utólag kitalált évszázadot.
Heribert végül 614 augusztusa és 911 szeptembere közé illesztette be a hiányzó 297 esztendőt. Legalábbis ezt a periódust találta alkalmasnak arra, hogy ha ezt az időszakot `kiemeljük a történelmi időfolyamból, a történelem nem omlik össze`.
Ami viszont a tetteseket illeti, mármint azokat, akik `kiegészítették` az eseményeket, Illig három, a 900-as évek vége felé élt személyt jelöl meg. VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci császárt, a vele rokoni kapcsolatban lévő III. Ottó német-római császárt, valamint II. Szilveszter pápát.
A német exrendszerszervező szerint ezt részben azért tették, hogy elejét vegyék a jövendöléseknek, miszerint Róma bukásával a történelem is véget érne, részben hogy III. Ottónak Nagy Károly személyében egy őt hatalmasnak láttató császárőst kreáljanak, mindezeken felül pedig azért, hogy ő lehessen, aki népét az új évezredbe vezetheti.
De mi a helyzet a tárgyi emlékekkel? Ezt a kérdést Illig akként hidalja át, hogy a korszak régészeti emlékeit egytől-egyig 614 előttire, illetve 911 utánira datálta. Az aacheni templomról például - amelyben Nagy Károlyt 800 karácsonyán megkoronázták - azt mondja, kupolájával azt a román stílust és építészeti tudást képviselte, amely majd csak háromszáz évvel később volt jellemző az európai építészetre. Egyébként pedig ha nem találnak egy valamirevaló frank kori épületet, az Illig számára nyomban azt bizonyítja, hogy az nem is létezett. Ha viszont megvannak a romok, akkor átdatált hamisítványnak mondja az írásos forrásokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
