Légyottok helyszínei és múzeumok lettek Európa bunkereiből
2013. január 24. 18:42
Csehszlovák határerődök
Hitler hatalomra jutása után a németek egyesítésének gondolata igen megijesztette a csehszlovák vezetőket, hiszen a cseh peremterületeken elhelyezkedő Szudéta-vidéken közel hárommillió német élt, így sietve védekező tervek összeállításába kezdtek. Bár korábban létrehoztak néhány erődöt, a védelmi program megvalósítása csak 1936-ban, a franciákkal történő konzultáció után, a Maginot-vonal elemzését követően vette igazán kezdetét.
A tervek szerint az 1950-es évekre 10 014 darab kisebb fajta erődöt, s 264 nagyobb volumenűt építettek volna. Az építkezés viszonylag gyorsan haladt, s az 1938. szeptemberi müncheni egyezmény idejére az objektumok 70, illetve 20 százalékával lettek készen.
Csehszlovákia náci megszállását követően a németek használatba vették a szláv monstrumokat, ám nem úgy, ahogy a franciákkal közösen a csehszlovák vezetőség megálmodta, ugyanis – mivel a védelmi rendszer a Maginot-vonalra hasonlított – a németek új fegyvereiket tesztelték rajta, főpróbát tartva az Eben-Emael erőd elleni támadás előtt.
Belgium és Franciaország kapitulációja után a németek elkezdték szétbontani a „Benes-falat”: a kupolákat felrobbantották, a lőfegyverek nagy részét pedig az atlanti partokra telepítették át. A világháború második felében, amikor a keleti front egyre közeledett Németországhoz, a náci hadsereg sietve foltozni kezdte a megtépázott erődrendszert, amelynek egyes részeinél intenzív harcok folytak az előretörő Vörös Hadsereg ellen.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
