Légyottok helyszínei és múzeumok lettek Európa bunkereiből
2013. január 24. 18:42
Összeállításunkban négy olyan bunkert vagy bunkerrendszert mutatunk be, amelyek közül egyik sem tudta beteljesíteni építésének célját: kikerülte az ellenség, vagy harc nélkül foglalta el, esetleg el sem készült teljesen vagy meg se próbálták elfoglalni.
A felesleges beruházás: Maginot-vonal
Franciaország egyike volt az első világháború (1914-18) győzteseinek, de több mint 6 millió embert vesztett a németekkel vívott véres lövészárokcsatákban. Ennek megismétlődését és a németek áttörését kellett volna megakadályoznia a katonai csodának tekintett, a német határ teljes hosszában, Belgiumtól Svájcig húzódó 320 kilométeres Maginot-vonalnak, amelyet a megépítését kezdeményező André Maginot hadügyminiszterről neveztek el. A korszerű védelmi rendszer az olasz–francia és a francia–luxemburgi határon is kiépült.
Csakhogy a németek a második világháborúban nem is próbálkoztak a védővonal megrohamozásával: 1940-ben egyszerűen megkerülték az erődítések, bunkerek, alagutak és tüzérségi ütegek hatalmas rendszerét. Betörtek Belgiumba, amelynek határán a franciák nem építettek ki megerősített védelmi hálózatot, majd onnan hatoltak be francia területre. Így a Wehrmacht egységei a Maginot-vonal, illetve a mögötte felsorakozott francia, brit és belga erők hátába kerültek, és félmillió foglyot ejtettek. A bevehetetlen erődrendszer legendája hamis biztonságérzetbe ringatta a franciákat, és ezzel katonai katasztrófát eredményezett.
A felesleges beruházás hatalmas összegeket emésztett fel, közel ötmillió frankba került. Az 1927 és 1932 között épült Maginot-vonal ugyanakkor eleinte méltán nyújthatott a franciáknak biztos védelmi tudatot, mivel a 320 kilométer hosszan elnyúló erődrendszer sokkal erősebb és korszerűbb volt a többi erődrendszernél, Elzász térségében például a 20 kilométeres mélységet is elérte. A járatrendszerekben körletek, kórházak és lőszerraktárak is épültek.
A legtöbb erődöt a második világháború után sorsára hagyták, bár közülük a legnagyobb kiterjedésűeket, amelyeket a franciák gros ouvrages - nagy építmények - néven emlegetnek, a hidegháború idején bombabiztos óvóhelyként és parancsnoki posztként használták. Később ezzel is felhagytak, egyes létesítményeket elárvereztek, más részeket lezártak, nehogy kalandvágyó turisták vagy kíváncsi gyerekek hatoljanak be az építményekbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
