`Louis Capet` 210 éve lett nyaktiló áldozata
2003. január 21. 10:22
XVI. Lajos kétség kívül páratlan személyiség volt a francia nemzet történelmében: egy személyben testesítette meg a régi rendet, melyet elődei annyi évszázadon keresztül képviseltek, és az 1791-es alkotmány szerint a nemzet első szolgáját, azt a királyt, akinek 1792. augusztus 10-én előbb felfüggesztették hatalmát, majd szeptember 21-én megfosztották trónjától.
<
| Vive la République! |
Éppen 210 éve, 1793. január 21-én 10 óra 22 perckor történt, hogy a párizsi Révolution (ma Concorde) téren guillotine alá küldték XVI. Lajos francia királyt. A vádiratban többek között megfosztják valamennyi címétől és a harmadik rend üléseinek megakadályozásáért valamint a külfölddel való konspiráció miatt találják bűnösnek.
Trónfosztás:
A hegypártiak 1792. augusztus 10-e, a királyság megdöntése óta népítéletet követeltek a király egész családjára: „az osztrák kurvára”, Marie Antoinette-re, valamint a király nővérére, sőt a gyermek dauphinre is. A szeptember 21-én összeült Konvent ugyan az általános választójog alapján állt fel, de korántsem demokratikus módon: a gyűléseken ugyanis csak a forradalom hívei mertek megjelenni és mind XVI. Lajos trónfosztását követelték. A Konvent végül ki is mondta a király trónfosztását. Ám az igazi kérdés az volt: mi legyen a családjával együtt a Temple tornyába zárt trónfosztott királlyal? A girondisták meg akarták menteni a királyt a kivégzéstől, ám a Tuilériákban, a királyi szálláson tartott házkutatás során terhelő bizonyítékokat találtak, s innentől kezdve nem lehetett figyelmen kívül hagyni a hegypártiak véleményét. Az ekkor állást nem foglalókat nevezték síkságnak vagy mocsárnak.
A per
Az érvényes 1791-es alkotmány garantálta a király személyének sérthetetlenségét. Ez három esetben is érvénytelenné válhatott:
(1) ha a király elhagyja a királyság területét,
(2) ha idegen hadsereg élére áll,
(3) ha megtagadja az alkotmányos eskü letételét.
Noha minden konventtag tudta, hogy a király éppen ezeket fontolgatja, a törvény betűje szerint mégsem lehetett elítélni. Ebből származott az a zavar, mely 1792 novembertől decemberig tartó a király sérthetetlenségéről folytatott híres vitában jellemezte a Konventet.
Saint Just 1792. november 13-ai beszédében így érvelt: „A magam részéről nem látok középutat: ennek az embernek uralkodni vagy meghalni kell.”
A király perében 1792. december 3-án felszólalt Robespierre úgy vélte: „A Nemzetgyűlés, anélkül, hogy tudna róla, messze távolodott az igazi kérdéstől. Itt nincs szó semmiféle perről. Lajos nem vádlott; Önök nem bírák; Önök nem lehetnek mások, mint államférfiak és a nemzet képviselői. Önöknek nem felmentő vagy elmarasztaló ítéletet kell hozniuk egy ember ügyében, hanem a közüdvöt érintő intézkedést kell foganatosítaniuk, nemzeti, gondviselésszerű aktust kell végrehajtaniuk.”
A forradalom történetével foglalkozó történészek ugyancsak csodálkoznak, mikor végigolvassák az 1792. év utolsó két hónapjában a király sérthetetlenségéről szóló jogi csűrés-csavarás konventi jegyzőkönyveit, hiszen a király ez idő alatt éppen börtönben(!) ült. December 3-án a Konvent szabályos bírósággá alakult át és ténylegesen megkezdődött a király pere, melyben XVI. Lajos kétszer - 11-én és 26-án - is megjelent.
A királyi búcsú végül szánalmasra sikeredett. A szomorú viták során a régi uralkodó, korábbi fenségétől megfosztva egyszerű állampolgárként tragikusan viselkedett.
Védőivel együtt olyan egyoldalú védekezési stratégiát választott, amely alkalmatlan volt a monarchia megmentésére. Állandóan az 1791-es alkotmányra hivatkozott, melyben eleve jóváhagyta a régi rend elítélését, itt azonban hallani sem akart arról, ami korábban történt. De különösebben arról sem, hogy megfosztották trónjától és valójában nem állt már rendelkezésére a bírái által is elismert monarchikus alkotmány.
Bírái családi nevén Capetnek, „Capet polgárnak” szólították. Ha támadták miniszterei háta mögé bújt és hol rossz memóriájára hivatkozott, hol pedig mindent tagadott, még a nyilvánvaló tényeket is, mint például az általa aláírt iratok létét.
Saint Just véleménye szerint a királynak azért kell meghalnia, mert király volt, s a bűnösségnek más bizonyítékára nincs szükség: „Nem lehet ártatlanul uralkodni.” - hangzott Saint Just sokat idézett mondata, mely 1968 Párizsában a forradalmi diákság hatalomellenes érzületeit kifejező jelszóként köszönt vissza az Odeon falán.
Kivégzés
A királygyilkosság a francia forradalom radikalizálódásának szimbólumává vált. A guillotine-t a Forradalom terén XV. Lajos szobrának helyén állították fel. A nép egymást taposta, hogy lássa a kivégzést, és amikor Sanson a hóhér felmutatta a király levágott fejét a 80 ezres tömegnek, a vérpad körül lelkes tánc vette kezdetét.
Ezek után a brit kormány kiutasította a francia követeket a szigetországból, hamarosan a Konvent hadat üzen Angliának és egyúttal Hollandiának, később Spanyolországnak is, és kiterjedt a koalíciós háború.
A történészek számára még ma is kérdés, hogy XVI. Lajos kivégzésével a francia forradalom egy élő királyság folyamát vágta el, vagy egy a közvélemény számára már eleve halott intézményt szűntetett meg végérvényesen. Az angol forradalommal ellentétben a francia király kivégzése a királyság intézményének végét is jelentette, így teljessé tette a szakítást a régi renddel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
