Genetikai bizonyíték az indiánok drámai fogyására
2011. december 8. 09:36 National Geographic News
A felére esett vissza az amerikai indiánok száma röviddel a gyarmatosítók megérkezése után – derült ki egy átfogó DNS-vizsgálatból.
Immáron genetikai bizonyítékok is alátámasztják azokat a történelmi feljegyzéseket, miszerint az európaiak által magukkal hozott betegségek, az állandó háborúskodás és a bennszülöttek rabszolgamunkára fogása katasztrofális következményekkel járt az őslakosok népességszámának fogyására nézve.
Az ősi és modern mitokondriális DNS-ek analíziséből a kutatók megbecsülték, hogy az őslakosok körülbelül ötezer éve voltak a legtöbben, s valamikor ötszáz éve a legkevesebben – csupán néhány évvel az után, hogy Kolumbusz és legénysége partot ért az Újvilágon majd a gyarmatosítók megszállták az amerikai kontinenst.
A tanulmány társszerzője, Brendan O'Fallon szerint az európaiak által behozott fertőző betegségek „sokkal gyorsabban terjedtek, mint ahogyan a telepesek közlekedtek”. Toribio de Benavente ferences szerzetes, az egyik legelső misszionárius például azt írja, hogy „Mexikó eleinte tele volt emberrel, de amikor a himlő megtámadta az indiánokat, az igazi dögvészt hozott rájuk…a legtöbb tartományban a népesség fele elpusztult”.
Néhány történész úgy gondolja, hogy ez csak bizonyos városokra és régiókra korlátozódott, de a genetika úgy látszik, megcáfolja ezt a tételt, s azt mutatja, hogy a magas halálozási ráta széleskörű volt. A Proceedings of the National Academy of Sciences legújabb számában megjelent kutatási eredmények arra is rámutattak, hogy a ma élő őslakosok genetikailag sokkal jobban hasonlítanak egymásra, mint az európaiak érkezése előtt élt ősökre.
A kutatók szerint a népességszám drámai csökkenése ellenére az indiánok száma a gyarmatosítás megkezdése előtti szintre ugrott vissza, valószínűleg azért, mivel sokkal ellenállóbbak lettek a telepesek által magukkal hurcolt halálos betegségekkel szemben.