A sztálini terror áldozataira emlékeznek
2010. október 29. 12:45 MTI
A sztálini terror áldozatainak szombati emléknapja előtt a moszkvaiak pénteken kora reggeltől fényképeket és virágokat visznek a Lubjanka-térre, ahol a KGB épülete előtt egy a Szolovki-szigetekről, a hírhedt Gulag egyik központjából hozott kő emlékeztet a történtekre.
"A nevek visszahozása" elnevezésű, több éves hagyományra visszatekintő akció keretében délelőtt 10 órától este 22 óráig jogvédők, politikusok, a kulturális élet képviselői és egyszerű moszkvaiak olvassák fel a moszkvai áldozatok neveit, s mintegy 3500 személyt említenek meg, az abc szerint felsorolva őket. Az első "Ababkov, Vaszilij Taraszovics, 50 éves, egyszerű kolhoztag Jersovo faluban, agyonlőtték 1937. szeptember 21-én".
Arszenyij Roginszkij, a Memorial jogvédő szervezet vezetője elmondta: a felolvasáson résztvevő önkéntesek némelyike a terror áldozatául esett saját családtagjainak listáját hozza magával és olvassa fel, s néhány tanár elhozza az eseményre egész iskolai osztályát, hogy a gyerekek is részt vegyenek a felolvasásban. Kora délelőtt már mintegy 15 ember várt arra, hogy sorra kerüljön. A téren néhány rendőr járőrözött, s a gyanúsnak talált járókelőket ellenőrizte.
A Memorial ezenkívül sétákat szervez ezen a napon a politikai repressziókkal kapcsolatban álló moszkvai helyszínekre, így az irodalomban is megörökített, Ház a rakparton néven ismert hatalmas épülethez, amely egykor a kormány házaként, vezető funkcionáriusok számára épült a Kreml közelében: ennek lakói közül közel 250 embert végeztek ki a sztálini tisztogatások idején, s falait ma számos emléktábla borítja. A jogvédő szervezet adatai szerint csak 1937-38-ban, s egyedül Moszkvában több mint 30 ezer embert végeztek ki.
Jan Racsinszkij, a Memorial egyik vezetője az Interfax hírügynökségnek kijelentette: Mindaddig emlékezni kell a tragédiára, amíg nem születik meg a kommunista rezsim bűneinek jogi értékelése, amíg nem neveztek meg minden áldozatot, és amíg az emberek nem tudatosítják magukban a történtek okait. A Memorial egyébként számos helyen kötetekbe gyűjti az áldozatok neveit és történeteit, és például a Komi köztársaságban, amelynek területén a Gulag táborok egy része volt, tíznél is több vastag kötet után még mindig bővül a lista.