Repülő szekérrel indult volna Cromwell a Holdra

2009. július 22. 10:22

A kora újkor egyik legnagyobb tudományos elméje, és a Royal Society egyik alapítója, Dr. John Wilkins az angol polgárháború idején fogott a Holdutazás megtervezésébe. Kolumbusz, Drake és Magellán utazásain felbuzdulva Wilkins ugyanis úgy gondolta, hogy ha azok lehetetlennek tűnő utazásai sikeresek voltak, akkor nem lehet bonyolultabb a Hold meghódítása sem.

Az Oliver Cromwell sógoraként is ismert Wilkins az utazás terveit két könyvben örökítette meg, amelyekből kiderül, hogy a férfi már hozzálátott a repülő szekerek prototípusának megálmodásához is. A Dr. Allan Chapman által „jakobita űrprogramnak” nevezett kezdeményezés kezdetben ugyanis - sok más hasonló tervhez hasonlóan - sikeres volt. A kor kedvezett a tudományos felfedezéseknek, így hatalmas előrelépésekre került sor a földrajz, a csillagászat vagy épp az anatómia terén.

Galilei felfedezései bebizonyították, hogy az univerzumról korábban gondolt elméletek helytelenek, és a csillagászati megfigyelések rávilágítottak, hogy a Hold felszíne nem különbözik sokban a Földétől. Ezt derítették ki Thomas Harriot megfigyelései is, aki a holland tengertérképekhez hasonlította a szomszédos égitest felszínét.

Wilkins 1614-ben született, Northampton közelében, egy aranyműves fiaként. Később tanár, illetve egyházi elöljáró lett, majd kreativitása miatt vált közismertté: az ő nevéhez fűződik az első légpuska, vagy épp a mérföldszámláló is. Kertjében vendégei elkápráztatására egy szivárványgépet is épített, és az ő nevéhez fűződik a felfújható gumiabroncs első prototípusa is. Alakja egy történelmi regénysorozatban, Neal Stephenson The Baroque Cycle című trilógiájában is megjelent.

A feltalálóra komoly hatással volt Johannes Kepler munkássága, akinek 1634-ben írt könyve már a Holdutazás gondolatát feszegette. A fiatal Wilkins így 1638-ban az Újvilág felfedezése a Holdon (The Discovery of a New World in the Moone) címmel írt könyvet, amelyben amellett érvelt, hogy a Hold és más égitestek is lakhatók lennének. Éppen ezért minél hamarabb szeretett volna találkozni annak lakóival, a szelenitákkal, és kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni velük.

Ez nem is lett volna nehéz, hiszen Wilkins elképzelése szerint az embert egyfajta mágnesesség tartja a bolygón (ez sokak számára hihető volt, hiszen évekkel Isaac Newton gravitációs elmélete előtt járunk). A férfi emellett a felhők megfigyelése alapján úgy gondolta, hogy ha az ember képes 30 kilométer magasságba eljutni, akkor ettől az erőtől megszabadulva keresztülrepülhet a világűrön.

Ezt Wilkins egy különleges hajóval képzelte el, amelyet egy puskaporral működő primitív motor hajtott volna meg, és gépezetek illetve szárnyak segítettek volna a repülésben. A szárnyakat madártollal vonta volna be, és a hajó a mai repülőkhöz hasonlóan alacsony szögben szállt volna fel.

Érdekesség, hogy a férfi szerint az utazás során nem lett volna szükség élelemre, hiszen az emberek egyrészt sokáig kibírják táplálék nélkül, másrészt szerinte az űrben, megszökve a Föld mágnesességétől, a szervekben nem keletkezik éhségérzet. Valami hasonlót gondolt a légzéssel kapcsolatban is: szerinte az utazók a magashegyi hegymászókhoz hasonlóan hozzászoknak ahhoz, hogy az „angyalok lélegzetét” szívják be, így a Hold felé szép lassan átáll a szervezetük a kevesebb levegőre.

A történeti feljegyzések szerint Wilkins 1654-ben a kor egy másik vezető tudósa, Robert Hooke segítségével kezdett kísérletekbe a Wadham College kertjeiben. Az 1660-as évekre azonban már rájöttek, hogy az utazás mégsem lesz olyan egyszerű, mint korábban gondolták. Az 1670-es évekre pedig az álmok végképp szertefoszlottak: a már korábban is említett tudományos robbanás kapcsán megszülető fizikai felfedezések egytől egyig azt mutatták, hogy mégsem ennyire egyszerű eljutni a Holdra.