Idegsebész a bronzkorból
2002. augusztus 22. 20:46
Régészek szerint a gyógyult koponyalékelés (trepanáció) nyomait viselő koponya C14-es kormeghatározással datálva Kr.e. 1750 és 1610 közötti. A koponyalékelés során előbb lenyúzták a csonthártyát, majd egy pattintott kovakő eszközzel egy 1,75-szer 1,25 hüvelykes darabot eltávolítottak. Ekkor a bronzkori páciens valószínűleg még eszméleténél volt.
<
A legkorábbi trepanált koponya az angliai Wiltshire területén került elő és a neolit időkből származik. Európán kívül Dél- és Közép-Amerikában, főleg az inkák uralta Peruban és Bolíviában élte virágkorát a trepanáció gyakorlata. Számos műtött koponya került elő Mexikóból és Közép Amerikából is. Ezek a Kolumbusz előtti leletek a legváltozatosabb forrásai a trepanáció kutatóinak. A trepanáció Európában a népvándorlások korában bukkant fel újra: a több hullámban érkező sztyeppei népek után szakszerűen meglékelt koponyák kerültek elő Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország temetkezési helyeiről.
A sebészeti beavatkozás e korai formájával – legalábbis az egykori elképzelés szerint – a fejfájás oly módon volt enyhíthető, hogy a gonosz szellemeket és az általuk okozott nyomást a koponya megnyitásával engedték szabadon. Avicenna, Albucasis és más középkori arab szerzők munkáiban a koponyán végzett kiégetés a melankólia gyógymódja, mellyel csökkenteni lehet a fejben a hideg nedvek mennyiségét.
Hasonló módszert a mai napig is alkalmaznak, például a sérülés nyomán keletkezett vérnyomás csökkentésére. De hasonló módon végzik a koponyalékelést az Új-Kaledonia keleti partja melletti Loyalty szigetsor bennszülöttei is, és a beszámolók szerint a műtét során a beteg csak ritkán ájul el.
A Chelsea környékén talált koponyát októbertől láthatja majd a nagyközönség a London Történeti Múzeumban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
