A dokumentum minden 21. életévét betöltött férfi számára biztosította a választójogot, s elismerte a munkához való jogot is. Az alkotmány mindenek fölé helyezte a népszuverenitást, és a felkelést - ha a kormány megsérti a nép jogait - a nép `legszentebb jogának` nyilvánította. Az alkotmány leszögezte a munka és a kereskedelem, továbbá `az állampolgárok iparkodásának teljes szabadságát` a liberalizmus jegyében. Az alaptörvény azonban megmaradt a deklarációk szintjén, sőt életbe léptetését is felfüggesztették a béke megteremtéséig. Az országot gyakorlatilag a `jakobinus diktatúra` jellemezte, a Konvent és a közjóléti bizottság a forradalmi törvényszékek útján igyekezett érvényt szerezni törvényeinek, rendeleteinek. A gazdasági gondok és a véres terror hatására a jakobinusok tömegbázisa fokozatosan leszűkült, a diktatúrát gyakorló ún. Hegypárt egysége is megbomlott és ez végül is a bukáshoz, a nagyburzsoázia hatalmának visszaállításához vezetett. A jakobinus alkotmánynak mindazonáltal volt néhány, a kései korokban is megszívlelendő kitétele, mint például a nép sorsát döntően befolyásoló kérdésekben a népszavazás intézményének megteremtése, a nép bizalmát elvesztő képviselők visszahívásának lehetősége, a köz- és egyéni szabadság megvédése még a kormánnyal szemben is.