Rasszista rendőrök juttatták börtönbe a radikális rádióst
2008. május 8. 13:00
<
Mumia esete szimbolikus jelentésű
1. A rendőrök manipulálták a bizonyítékokat, és a bíróságnak átadott anyagot egyszerűen megrendezték. Polakoff fotóján Faulkner rendőrsapkája tisztán láthatóan Billy Cook autójának a tetején volt, és csak később került az 1234 Locust utca járdájára, ahol a rendőrségi fényképész lefényképezte 10 perccel Polakoff után!
2. A bíróságon James Forbes rendőrtiszt azt vallotta, hogy ő "foglalta le" Faulkner és Mumia fegyverét, de nem ért a fémborítású részekhez, nehogy eltüntesse az esetleges ujjlenyomatokat. Polakoff fotóin azonban jól látható, hogy Forbes hozzáért a fegyverek fémborítású részeihez, és elmaszatolta a rajtuk lévő ujjlenyomatokat.
3. A vád második legfontosabb tanúja, Robert Chobert taxisofőr azt vallotta a tárgyaláson, hogy közvetlenül Faulkner rendőrautója mögött parkolt, és onnan látta, ahogy Mumia megöli a rendőrtisztet. A fényképekről azonban kiderült, hogy a taxis egyáltalán nem volt ott. Polakoff azt is elmondta Schiffmann-nak, hogy egyszerűen nem vettek róla tudomást, amikor többször is felajánlotta képeit a rendőrségnek.
Az ügyészség azzal vádolta Mumiát, hogy háromszor vagy négyszer is rálőtt a már földön fekvő Faulknerre (ebből csak egy lövés találta el a rendőrt). Schiffmann rámutat arra, hogy ha ez igaz, akkor legalább két vagy három golyó ütötte nyomnak kellett volna lennie az útburkolaton (Faulkner testének közelében). Mivel sem a fotókon sem a rendőrségi jelentésekben nem szerepel semmiféle ilyen nyom vagy golyódarab, Schiffmann arra a következtetésre jut, hogy a vád alaptalan volt.
2001-ben Mumia korábbi ügyvédje már beszélt a "hiányzó golyónyomokról", de Schiffmann tovább vizsgálódott. Beszélt egy német ballisztikai szakértővel, aki szerint ezeket a nyomokat nem lehet nem észrevenni. Ebből viszont az következik, hogy nem is voltak ott. Ezenkívül Pedro Polakoff is nyomatékosan tagadta, hogy a fényképein látható területen ilyen golyónyomok lettek volna.
Schiffmann nem csak az ügyészség csalását leplezi le, hanem még tovább megy, és kijelenti, hogy a vád által felvonultatott három szemtanú is valószínűleg hazudott. "A golyónyomok és a lövedékek hiánya az 1234 Locust utcán megcáfolhatatlanul bizonyítják, hogy Robert Chobert, Cynthia White és Michael Scanlan nem az igazat mondták Mumia tárgyalásán. Már ez az egyszerű megfigyelés is semmissé teszi a vád elméletének egyik legfontosabb részét, valamint bizonyítékot szolgáltat a tanúk kényszerítésére és manipulálására vonatkozóan" - írja Schiffmann.
"Az első és legfontosabb, hogy Mumia nem gyilkos. Ha lőtt is, azt önvédelemből tette, miután elsőként ért a helyszínre, ahol a fivérét már véresre verték. Másodszor, egyáltalán nem valószínű, hogy Mumia egyáltalán előrántotta a pisztolyát azon a sorsdöntő éjszakán. Mi van akkor, ha a Mumia fegyverén lévő ujjlenyomatok eltüntetése (Polakoff fényképein jól látható) nem véletlen, hanem szándékos volt? Ez azt jelentené, hogy a rendőrök vették ki Mumia fegyverét a pisztolytáskából (amelyben csak öt töltényhüvely volt)" -állítja Schiffmann.
Schiffmann hat szemtanút idéz (néhányukat a rendőrség megfélemlített), akik a rendőrség érkezése előtt láttak elfutni valakit. Schiffmann szerint ez a harmadik személy valószínűleg Kenneth Freeman volt, Billy Cook barátja és üzleti partnere.
"Mumia esete szimbolikus jelentésű, és sokkal mélyebbre mutat... Az Egyesült Államok börtönrendszere egyszerűen az osztályok és a fajok közötti háborút képviseli... Mumia és a többi rab azok közé az emberek közé tartozik, akik az ún. szociális tisztogatás áldozatai" -mondja Noam Chomsky. Schiffmann is érzi, hogy Mumia esete sokkal messzebbre vezet, és több könyvében is foglalkozik az ügy történelmi összefüggéseivel.
"A könyv nem csupán Mumiáról szól. Az ő esete azért fontos, mert rávilágít a nagyobb jogi, politikai és társadalmi összefüggésekre. Megvizsgálom az Egyesült Államok alkotmányos hagyományait, a fekete polgárjogi mozgalmak történetét, a városi fejlődés szörnyű történetét, amit jól példáz Philadelphia esete, Mumia egyedi és mégis tipikus történetét, aki azokat a fekete fiatalokat képviseli, akik csalódtak az állam hamis ígéreteiben, és végül foglalkozom azzal is, miként vált az USA a népesség bizonyos rétegei számára rendőrállammá."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
