Történelmi pillanatokat is megörökíthetnek a fényképek
2008. április 22. 14:00
Az idő múlásával akár az egyszerű fénykép is történeti forrássá alakul, legyen szó családi fotóról, életképről, épület felhúzását vagy lerombolását megörökítő felvételről.
<
A célzott gyűjtés színtere kezdetben a Történelmi Képcsarnok volt, a leltárkönyvek bejegyzései szerint a 19. század végéig csak néhány, igaz nagyon értékes darabbal lett gazdagabb a gyűjtemény. Ezek közé tartoztak a Kossuth Lajost vagy a halálos ágyán fekvő Mészáros Lázárt megörökítő felvételek. 1945 után a fényképgyűjtemény gyarapodása nagy lendületet vett, azonban a feldolgozás nem tudott ezzel lépést tartani.
A Legújabbkori Történeti Múzeum 1957-es létrehozása új fejezetet nyitott a gyűjtemény történetében. Egyrészt megkapták a Munkásmozgalmi Intézet fényképanyagát, másrészt neves fényképészektől sikerült felvételeket vásárolni. 1964-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok fényképgyűjteményét áthelyezték a Legújabbkori Történeti Múzeumba (az intézmény 1966 és 1989 között a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum nevet viselte).
A rendszerváltás után végül 1997-ben a fényképek visszatértek a Múzeum körúti patinás épületbe. Szerencsére ezek az átszervezések a szakmai munkára nem nyomták rá a bélyegüket, Fejős Imre, Szakács Margit és Stemlerné Balogh Ilona oroszlánrészt vállaltak a fénykép mint történeti forrás módszertanának kidolgozásában.
A jelen kötet a rendszerváltozástól napjainkig eltelt bő másfél évtized új szerzeményeiből ad gazdag ízelítőt. A gyarapodást jelentősen elősegítette, hogy több intézmény megszűnt, ezért megváltak archívumaiktól. Így került a gyűjteménybe a Lapkiadó Vállalat félmilliós negatív-állománya, a Képzőművészeti Kiadó 110 ezer színes diája. Rengeteg értékes felvétel ajándékozásnak köszönhető: 2000-ben Horthy István kormányzó-helyettes özvegye, Edelsheim Gyulai Ilona több száz családi felvétele, Ács Irén fotóművész teljes életműve. A bekerült felvételeket nyilvántartásba vétel után a kutatók vehetik "birtokukba", a Nemzeti Múzeum egyik leglátogatottabb gyűjteménye a könyvkiadók számára is valóságos kincsesbánya. A muzeológusok az utóbbi évtizedekben több kiállítást is rendeztek, az egyik legsikeresebbnek a Fénnyel írott történelem bizonyult.
A fényképezés 160 éves története során számos eljárás született, amelynek elnevezése sem ismerős. Szerencsére a bevezetőben megismerkedhetünk az alapvető fogalmakkal, a dagerrotípián kívül a talbotípia vagy kalotípia sajátosságaival, a negatívok átalakulásával, az albumin képekkel, a fényirdák létrejöttével, a vizitkártya fényképek megszületésével. A fényérzékeny anyagokat nagyon sokféle anyagra (selyem, vászon, bőr, fémlemez), elhelyezték a fényképet használati- és dísztárgyakon, ékszerben, igényesen megmunkált keretekben. Kedveltek voltak a porcelánba égetett fényképek. 1990 után új kihívást jelentett a digitális felvétel, ami 2000 óta szinte egyeduralkodóvá vált. A hagyományos fénykép lassan különleges lesz.
A kötetben 32 fénykép vagy fényképcsoport szabatosan, mégis sok információt tartalmazó ismertetését olvashatjuk el. Időben az első Marastoni Jakab dagerrotípiája (Baji Etelka), amely talán a Bethlen családot örökítette meg. Marastoni volt az első, aki Pesten hivatásszerűen foglalkozott a fényképezéssel. Ő készítette 1841-ben Kossuth Lajosról az egyetlen fennmaradt hazai dagerrotíp-arcképet. A Nemzeti Múzeum előtti vásár felvétele (Tomsics Emőke) vétel útján került a gyűjteménybe. A klasszicista épület környezete ekkor még a poros, sáros külváros képét mutatta, olyan késdobálóval, mint a rossz hírű Kép pisztoly fogadó. A felvételek kalandos sorsát jól mutatják azok a pesti Újépületet (Neugebäude) ábrázoló pillanatképek, amelyek egy budapesti ház padlásáról kerültek elő.
Vadas Ernő felvételei (Kiscsatári Marianna) 1998 nyarán kerültek a Múzeumba. A hagyatékot a művész özvegye ajándékozta egykor a Szegedi Tudományegyetem Móra Ferenc kollégiumának, de a fényképekre 26 évvel később találtak rá egy dobozban. A felvételek Saly Noémi közvetítésével jutottak el a Fényképtárba. A magyar történelem tragikus pillanatait is felidézik a fényképek, amint a munkácsi zsidó asszonyokról készült 1944-es, vagy az 1956. október 25-i sortűz felvételei bizonyítják (Jalsovszky Katalin). A Képzőművészeti Alap Kiadó archívumát (Bognár Katalin) 1999-től őrzi az intézmény. Az Alap és kiadóvállalat megbízásából majd negyven éven keresztül hivatásos fényképészek járták az országot, akik szinte az összes települést megörökítették.
Új szerzemények a Magyar Nemzeti Múzeumban. III. Válogatás a Történeti Fényképtár gyűjteményéből. New Acquisitions at the Hungarian National Museum III. A Selection from the Historical Photographic Collection. Szerk.: Cs. Lengyel Beatrix - Stemlerné Balog Ilona. Budapest, 2007. 184 oldal
Támogasd a 
szerkesztőségét!
