Miről szól az ének április negyedikén?

2008. április 4. 10:00

A magyar történelem legszebb napja

Április negyedike üzenete a következő évben újra felmerült: 1949-ben Révai József Felszabadulásunk ünnepe címet viselő ünnepi publicisztikájában már úgy fogalmazott, hogy március 15. törekvéseit április 4-e teljesíti be, és ezt hivatalosan is meg kell erősíteni. Az ünnep ennek ellenére a negyvenes évek végéig külsőségeiben is alulmaradt a többihez képest, elsősorban kegyeleti megemlékezés volt, kis számú résztvevővel és a hősi halottak emlékműveinek megkoszorúzásával. Nagyobb hangsúlyt csak a Rákosi diktatúra idején kapott.

Ünnepség a Magyar Állami Operaházban, 1954

1950-ben óriási fordulat következett be április 4. megítélésében, mintegy beteljesült Révai József akarata, az április 2-án megszülető 10. számú törvényerejű rendelet már egyértelműen fogalmazott. "1945. április 4. a legdöntőbb fordulat Magyarország ezeréves történetében és a magyar nép küzdelmekben gazdag életében, mint az a nap, amelyen a dicsőséges szovjet hadsereg kiűzte országunk területéről a német fasiszták és magyar csatlósaik utolsó hordáit, felszabadította az egész ország területét az idegen imperialista megszállás és az elnyomás alól, megnyitott az utat hazánk igazi függetlenségének megteremtésére, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének megvalósítására, a népi demokratikus államhatalom kiharcolására, a szocializmus építésére.

Április 4. a magyar nép soha el nem múló hálájának, forró szeretetének, a baráti és szövetségi hűségnek ünnepe, felszabadítója, példaképe, függetlenségének oltalmazója, a béke legfőbb őre és legerősebb támasza a Szovjetunió, a dicsőséges szovjet hadsereg, népünk és a haladó emberiség tanítója s igaz barátja, a nagy Sztálin iránt. Április 4. nemzeti ünnep, Magyarország legnagyobb nemzeti ünnepe, a magyar felszabadulás, a megbonthatatlan szovjet - magyar barátság napja".

1950-től jelent meg a felvonulási kényszer is, Budapesten például a Nagybudapesti Pártbizottságban külön albizottságot hoztak létre ennek megszervezésére. Az általuk meghatárotott írásos direktívák is igen érdekesek: 1951-52-ben 400-800 ezer közti résztvevővel számolnak. Ebből az is látszik, hogy a részvétel kötelezően ajánlott volt, így a lakosságot a házmegbízottak hozták felvonulásra kész állapotba.

A parádék kötelező eleme volt az 1945 után békét hozó szovjet katona, így akár a képeken, festményeken vagy filmfelvételeken is azt látjuk, hogy egy T34-es tankon szovjet katona vezette a sort, kezében egy magyar kisgyerekkel, a nők és a férfiak virágcsokorral fogadják őket, és a háború borzalmaiból semmit nem láthatunk. Az ünnepséget mindig az úttörők kezdték, a béketábor országainak népviseletében jelentek meg, és 8-10-12 fős sorokban úgy vonultak, mintha a moszkvai Vörös téren lennének. A menet két oldalán szovjet mintára úgynevezett menetfelelősök voltak, akik kendőt lobogtattak és virágfüzéreket visznek.

A Rákosi diktatúra tömegdemonstrációs ünnepléseinek 1957. április 4-én már nyoma sem volt. Az 56-os forradalom utáni csendes tiltakozás ugyanis arra sarkallta a kádári vezetést, hogy emberek százait tartóztassák le, ezzel is megelőzve, hogy a házfalakon is megjelenő "márciusban újrakezdjük" mozgalom lábra kaphasson. Ettől függetlenül a hatalom még április 4-től is félt. A Rákosi korszakkal szöges ellentétben, szinte alig történt akkor valami az országban, ugyanis megtiltották, hogy a köztereken bármilyen jelentősebb eseményre sor kerüljön. Összesen két koszorúzást tartottak: az egyiket éppen a Szabadság-téri hősi emlékműnél.

előző oldal következő oldal 2 / 3

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?