Új megvilágításban a pompeji falfestészet
2008. március 18. 18:00
Új megvilágításba helyezik a pompeji falfestészetet azok a leletek, amelyek nemrég egy nemzetközi régészeti feltárás keretében kerültek elő.
<
Tavaly a feltárásról egy nemzetközi tanácskozáson számoltak be, hamarosan pedig könyv alakban látnak napvilágot az ásatások eredményei. `Pompeji falfestészetét leginkább abból a pillanatból ismerjük, amikor a város elpusztult. Mélyásatások eddig nem nagyon történtek. A földből előkerült leletek most egy kicsit átírják, módosítják, pontosítják a pompeji falfestészetről lévő ismereteinket` - mondta Borhy László.
Több tízezer töredék került elő a három ház udvarából. "A hatvanas éveket megelőző falfestészeti stílusok maradványai kerültek elő, amelyekből nem sok van Pompejiben és főleg nem olyan nagy, összefüggő felületen, mint amilyeneket ezekből a töredékekből sikerült összeállítani" - mutatott rá. Sikerült összeállítani egy kétszer háromméteres "szerkezetet" is: a sárga falfelületet fekete-zöld, illetve fehér-zöld téglalap alakú keretbe illesztették, s az egyes paneleket lila, illetve piros elválasztóelemekkel határolták el egymástól. A sötét és világos elemek 45 fokos szögben beszűrődő fény hatását keltik.
Mint Borhy megjegyezte, nagyon érdekes a lila és a zöld szín összekapcsolása. A mai ízlés szerint ez a színkombináció nem túl szerencsés, ugyanakkor Brigetióban (Komárom-Szőny) végzett ásatásai során egy, a késő római korból származó szarkofágra bukkantak, s benne egy hölgy aranyékszer-készletére ugyanezzel a színkompozícióval. "Zöld üvegpasztával készített fülbevaló és lila ékkővel díszített hajtű került elő. Ez azt mutatja, hogy a római korban ez két, egymáshoz illő szín lehetett" - mondta.
Pompejiben négy falfestészeti korszak ismert. Kezdetben kőlapokat imitáltak "nagyon ügyesen". Ebből alakult ki a pompejii második stílus, amikor a falfelületen megjelenik egy-egy "ablak", behozva ezen keresztül a szoba belsejébe a festett tájat. "Elkezdenek a térrel játszani - kísérleteznek a perspektívával, színpaddekorációk kapnak helyet a falfestészetben. Ez a késői köztársaságkorra tehető. A harmadik korszakban, amely Augustus császár idején alakult ki, mindenféle csodás lényeket jelenítettek meg a falakon: törékeny nádszálon ülő apró emberkéket, madarakat, vékony szálon csüngő rovarokat, filigrán motívumokat" - magyarázta.
A negyedik falfestészeti stílus, amelynek kialakulása a császárkor első évszázadára, Claudius és Néró uralkodására tehető, már mitológiai alakokat jelenít meg, de kiszakítva a mitológia közegéből. A mitológiai alakok "egyszerű dekorációs elemekké" válnak, látványos, tetszetős alakokat festenek egymás mellé, a megrendelő kívánsága szerint.
Borhy László kiemelte, hogy a pompejii festőművészek a mélység érzetét a fény és árnyék játékával, illetve egy nagyon érdekes fehér alapozással keltették. Utóbbi szinte cseppszerűen felfolyatott előkészítő festést jelent, amely "megint csak a fény és az árnyékának az érzetét kelti, egy kis mélységet adva az alakoknak, a hátteret pedig egy kicsit megvilágítja, kiemeli."
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
