Titokzatos gödröket ástak az elfeledett angol boszorkányok
2008. március 12. 12:00
Nagy-Britannia déli részén a kereszténység előttről származó, a 17. században madarakkal folytatott rituálékhoz használt tevékenység nyomait találták meg.
<
A leletek az előzetes vizsgálatok szerint az 1640-es évekből származnak, a felfordulás korából, amikor a puritánok kíméletlenül felszámoltak minden, a kereszténység előtti korból eredő pogány gyakorlatot. Ez volt az az időszak, amikortól a szigetországban halállal büntették a boszorkányságot is. A 17. században több ezer - többségében ártatlan - nőt, égettek meg, akasztottak fel vagy fojtottak vízbe. A boszorkányságról 1541-ben hoztak először törvényt, míg a halálbüntetés 1735-ig volt érvényben.
A területet már a prehisztorikus idők óta lakták, ám ennek modern fejezeteire csak nemrég sikerült fényt deríteni. Egy kővel kirakott forrás - amely 17. századi áldozati ajándékokkal, így 125 ruhaszalaggal és körömdarabokkal volt tele - például szent kút lehetett. A régészek egyben arra is bizonyítékot találtak, hogy a kutat később szándékosan temették be, hogy minden nyomát eltüntessék az ott folytatott tevékenységnek.
A kutatók nyilatkozata szerint a különleges és egyedi apró lyukak általában 40 centi átmérőjűek, és 17 centi mélyek, és azokban egy hattyútollak és csontok mellett több más állati maradványt is találtak. A lyukak tetején levélbe csomagolt köveket is találtak, amelyekről egy rövid vizsgálat után kiderült, hogy a lelőhelytől 24 km-re található, hattyúkról elnevezett Swanpool tengerpartjáról származnak. Woods szerint a boszorkányok már csak azért is az életükkel játszhattak, mert a korban egy hattyú megölése főbenjáró bűnnek számított, hiszen azok a korona tulajdonát képezték.
A területen talált tojások, és az azok felhasználáshoz kötődő pogány gyakorlatok a szakértők szerint még a kelta időkből maradtak fenn. A hattyútollak a termékenységet szimbolizálták, és lehetséges, hogy a gödrökbe kilenc hónapra temették csak a különleges áldozatokat.
Woods neve egyébként sem ismeretlen a tudományos szenzációk világában: 1991-ben ő is részese volt annak az expedíciónak, akik megtalálták a legrégibb európai múmiát, Ötzi, a jégembert. Az elmúlt nyolc évet azonban Saveock Waterben töltötte, amely a 17. században egy öt házból álló falu volt, és az ott élők a közeli malomban dolgozhattak - tudhatjuk meg a The Times című brit napilap tudósításából.
A kutatás részletiről a kutatónő júniusban Dublinban egy nemzetközi régészeti konferencián számol majd be.