Tisztázták a plágiumvád alól a Nobel-díjas írót
2008. február 8. 10:00
A Solohov-fakszimile mindenki számára bizonyítja, hogy a szerző a sok gyanakvás, vádaskodás ellenére maga írta a Nobel-díjjal kitüntetett regényt.
<
|
Sírba vitték a kétkedők |
A regényfolyam a kozákok életén át mutatja be a 20. század eleji Oroszország sorsfordító eseményeit. Az első két kötet az első világháború, az 1917-es forradalom és a szovjethatalom kialakulásának korát öleli fel. A regény a közönség körében óriási sikert aratott, Anatolij Lunacsarszkij közoktatási népbiztos egyenesen Tolsztoj Háború és békéjéhez hasonlította.
A gyanakvás azonban olyannyira tovább élt, hogy kételyeinek többek között Alekszandr Szolzsenyicin író is hangot adott, majd a kérdés újra felmerült a kilencvenes években, amikor megnyitották az archívumokat. A vádakat ennek ellenére soha senki nem bizonyította. Nem volt azonban egyértelmű bizonyíték arra sem, hogy Solohov írta az első köteteket.
Az írót unokája elmondása szerint nagyon elkeserítette a bizalmatlanság, olyannyira, hogy infarktust is kapott. Solohov a regényfolyamért 1965-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.
Az igazságra 1999-ben derült fény. Solohov a húszas években a két kötet kéziratát egy alkalommal barátjánál, Vaszilij Kudasovnál felejtette, és aztán nem ment érte. Kudasov özvegye őrizte a kincset, mígnem Lev Kolodnij újságírónak 1983-ban sikerült titokban lemásolni belőle 125 oldalt. Ezeknek az oldalaknak a szakértői vizsgálata mondta ki végül, hogy a kézirat szerzője minden kétséget kizáróan Solohov. Ezután még 20 év telt el, mire az orosz állam megvásárolta a paksamétát 50 ezer dollárért, s a Gorkij Világirodalmi Intézetben helyezte el, ahol csak igen szűk kör férhetett hozzá.
A csendes Donból több film is készült: először 1931-ben, Ivan Pravov és Olga Preobrazsenszkaja rendezésében. Szergej Geraszimov 1957-58-ban vitte filmre. Végül Szergej Bondarcsuk 1989-90-ben kezdte el a forgatást, de a filmet fia, Fjodor fejezte be 2005-ben.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
