Az 1877-78 évi orosz-török háború végén, 1878. január 4-én egy kozák felderítő osztag behatolt Szófiába, és a török kormányzósági épület homlokzatáról letépte a Porta hatalmát jelképező zászlót. A török helyőrség elmenekült a városból, rengeteg lőszert és élelmiszert hagyva maga után. A háború az oroszok 1877. április 24-i hadüzenetével kezdődött. Az orosz birodalom, kihasználva a Balkán népeinek törökellenes küzdelmeit, saját befolyásának növelésére tört a régióban. 1878. március 3-án kötötték meg a San Stefanó-i békét, amely Bulgária jelentős területi növekedését eredményezte, de ezt a berlini kongresszuson (1878. június-július) módosították, elvették Makedóniát és kiszakították belőle Kelet-Ruméliát. E terület 1885-ben tért vissza Bulgáriához. A tirnovói nagy nemzetgyűlés 1879. április 3-án nyilvánította az ország fővárosává Szófiát. A több mint négyezer éves település az ország negyedik fővárosa lett, Priszka, Preszlav és Tirnovgrád után. Szófiának akkor 20 ezer lakosa volt, ma több mint 1,1 millió.