Filmek a történeti hitelesség csapdájában
2007. november 23. 17:45
Kosztümös komolytalankodások
Jeanne d'Arc (1999)
A film: Luc Besson aktuális kedvesének, az ötödik elemben is főszerepet játszó Milla Jovovich-nak adaptálta a franciák nemzeti hősét, és vele játszatta el a százéves háború lánglelkű mártírját. Egy ostrom sem lehet könyörtelenebb, mint a kifutó.
Pontatlanságok: Carl Dreyer 1928-as, fekete-fehér alkotása óta minden Jeanne d'Arc film arra a kérdésre kereste a választ, hogy miért kellett a szűznek mártíromságot elszenvednie. Besson nagyszabású filmje egy kis aktuálpolitikai felhanggal leöntve passiójátékként tálalta mindezt. A filmben koszos, büdös és rosszfogú emberek kergetőznek a sárban, ám a látomások igen pofásra sikeredtek. Szerencse, hogy a rendező nem versenyzett a hat órás tévés verzióval.
Mit kellett volna másként: Az angolok nagyon gonoszak, míg a franciák igazi cselszövők, de hát mégis csak az utóbbiaknak drukkolunk - gondolta az átlagnéző, akit a három órás vetítési idő mellett az sem rémített el, hogy Jovovich sajnos igen kevés volt a főszerephez. A meghasonlott hisztérika mellett pedig még John Malkovich és Dustin Hoffmann is csak másodhegedűs lehet.
Mit nézzünk helyette: Dreyer 1928-as remekművét, vagy a monstre tévé-változatot Leelee Sobieskivel.
Az első lovag (1995)
A film: Egy újabb Arthur-adaptáció, ahol Clive Owen helyett most maga James Bond, azaz Sean Connery ugrott be, aki parókáját felcsapva és ősz szakállát rövidre vágva személyesíti meg az uralkodót. A film messze került a Gráltól, és a középpontban egy szerelmi háromszög, amelyben Richard Gere és Julia Ormond szarvazza fel a királyt.
Pontatlanságok: A történet alapvetően mesei elemekből építkezik, és a film nem is törekszik semmilyen hiteles momentum bemutatására. A néző végül egy vérbeli Disney-alkotásban élvezheti az alumínium páncélban tébláboló lovagokat, legfeljebb annak drukkolva, hogy azok nehogy olyat mondjanak, amitől azonnal korhatáros lesz a film.
Mit kellett volna másként: Egy másik, hitelességre törekvő rendező az Arthur király című alkotást tette le az asztalra, míg a felnőtteknek az Excalibur viktoriánus látványvilága nyújt igazi kikapcsolódást. Ez a film szigorúan hat éven aluliaknak ajánlott.
Mit nézzünk helyette: csak és kizárólag az Excaliburt, a romantikus lelkűek pedig az Artúr király és a nők című filmet.
Elizabeth - Az aranykor (2007)
A film: A 16. század vége felé járunk, amikor az idősödő királynőnek egy szerelmi háromszög mellett a rokonokkal is meggyűlt a baja: nem elég, hogy Stuart Mária szervezkedik, még egykori sógora, a gonosz II. Fülöp is flottát küld a nyakára.
Pontatlanságok: Szinte semmi sem stimmel, a történelmi hitelesség messziről elkerüli a filmet. Csúsznak a dátumok, a szereplők életkora is változó, ráadásul Stuart Mária és udvarhölgyei egy sokkal érdekesebb és hitelesebb udvar képét mutatják, mint a nyafogó és hálóingben flangáló Erzsébet.
Mit kellett volna másként: Elég lett volna, ha a rendező előveszi alig egy évtizede készített filmjét, és abból merítve elkészíti a folytatást. Egy ármánykodó, cselszövőkkel teli világ sokkal érdekesebb, mint a hisztérikus, csókot kunyizó királynő.
Mit nézzünk helyette: az első részt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
