Filmek a történeti hitelesség csapdájában
2007. november 23. 17:45
Sorozatunk második részében folytatjuk a historikus eposzok kivesézését, bemutatva, hogy az efféle alkotások nem ritkán éppenséggel az erőltetett hitelesség miatt élvezhetetlenek.
Keleti kényelem izgalom nélkül
Trója (2004)
A film: A történet egy igazi klasszikus: Párisz belezúg Menelaosz felesége, Heléna szépségébe, akit aztán magával visz Trójába, magára vonva Agamemnón és mások haragját. A tíz évig tartó ostrom végül a leleményes Odüsszeusz cselével fejeződik be, aki egy fából ácsolt ló segítségével beveszi a várost.
Pontatlanságok: Alapvetően nem lenne helyes pontatlanságot számon kérni egy szépirodalmi munkán, ám a forgatókönyvírók úgy ítélték meg, hogy Homérosz munkája lassú és körülményes, ezért jócskán felgyorsítják a sztorit. Így kimaradt a történet sava-borsa: eltűntek az istenek és a mítoszok, a 10 éves ostromot pedig mindössze 10 naposra cserélték. A római-görög páncélok, Agamemnón pángörög hódítási vágya és Brad Pitt mellkasa kabaréba való.
Mit kellett volna másként: Egy jobb forgatókönyv és a határozottabb irányvonal feltehetőleg élvezhetőbb filmet is eredményezne. E helyett hamarosan megjelenik a rendezői verzió, amely az ígéretek szerint 30 perccel több trancsírozást mutat majd. Kár érte, hiszen Wolfgang Petersen A tengeralattjáróban már bizonyította, hogy mit tud egy igazi történelmi alkotás.
Mit nézzünk helyette: esetleg a tévés változatot, ami sokkal közelebb van Homérosz világához.
Mennyei királyság (2005)
A film: a 12. század közepén járunk, amikor egy egyszerű kovácsról hirtelen kiderül, hogy egy ismert lovag fia, s apjával tarthat a Szentföldre. Ott azonban intrikákba keveredik, és hamarosan belátja, hogy Szaladint sem lehet feltartóztatni, így egymaga veszi kezébe Jeruzsálem reménytelen védelmét a szaracénok ellen.
Pontatlanságok: Scott nem kezdő a témában: a film igen sokat merít az 1492 és a Gladiátor látvány- és tartalmi világából, és igen érzékletesen kelti életre a belső villongásokat, illetve a hódító szultán környezetét. A film azonban sajnos számos ponton igencsak elbukik a történelmi hitelesség tesztjén. Piros pont jár a filmnek a "gonosz arab" sztereotípia elkerüléséért, míg fekete a sablonos történetért, azaz a világ megmentőjévé váló kovácsfiúért. Emellett az összes szereplő folyékonyan ír és politizál, sőt "olaszul" beszél.
Mit kellett volna másként: Jó lett másként: míg a mozis verzió alapvetően nehezen volt befogadható, Scottnak ebben az esetben sikerült a lehetetlen, és rendezői változatában egy sokkal komolyabb és érettebb filmet tett le az asztalra.
Mit nézzünk helyette: ha a rendezői változat sem tetszett, akkor az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagot.
Nagy Sándor (2004)
A film: A történetet mindenki ismeri: a leghíresebb hadvezér átrohan a fél világon, és az anyja iránti szeretettől-gyűlölettől hajtva mindent elfoglal, amit csak tud. Indiánál azonban megáll a tudomány, és a vezér hazatér, ahol aztán gyorsan meg is hal.
Pontatlanságok: A film viszonylag hiteles lett, és pont ez jelentette a csapdát Oliver Stone számára. A valóság talaján maradva lassú unalomba fulladunk, és bár a szándék dicséretes, egy életpálya hasonló formában nem érdekes. Az pedig már a sors fintora, hogy a legtöbben a valósághűen ábrázolt homoerotikus barátság miatt támadták az alkotást.
Mit kellett volna másként: Ebben az esetben a kevesebb biztosan több lett volna, így a hadvezér életének egy rövidebb szakasza, vagy a hódítások egy rövid pillanata sokkal izgalmasabb szórakozást ígért volna.
Mit nézzünk helyette: Nagy Sándort Richard Burton főszereplésével, 1956-ból.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
