Reneszánszukat élik a történeti múzeumok Amerikában

2007. október 18. 11:00

Mindenki a maga történésze

Az új múzeumok többsége rengeteget költ multimédiás eszközökre és interaktív kiállításokra. A louisville-i Mohamed Ali Központban például a rajongók megtanulhatnak "pillangóként lebegni és méhecskeként szúrni" az "Edzés Alival" című kiállításon, amely árnyékbokszolást, ritmusgyakorlatokat kínál, és lehetőséget nyújt az ökölvívó ütéserejének érzékelésére is. Az élmény ugyan megfizethetetlen, de a múzeumnak 80 millió dollárjába került.

Élő közvetítés Lincoln választási kampányából

A Haditengerészeti Múzeumba látogatók Higgins-csónakon utazhatnak az Iwo Jima szigetre, hogy ott partraszállást hajtsanak végre, érezhetik a koreai Toktong-szoros dermesztő hidegét, miközben hallják az egyre közeledő kínai katonák hangját, vagy a rotorok zúgása és a visszapattanó golyók hangja közepette leléphetnek egy CH-46-os helikopter fedélzetéről Vietnam egyik párás dzsungelébe. E szemléletes történelemóra kialakítása 87 millió dollárba került.

A 2005. április 19-én megnyitott Abraham Lincoln Múzeum látogatói az 1860-as évek Fehér Házában sétálhatnak, ahol egy írótoll éppen a gettysburgi beszédet írja. A TV-stúdióból Tim Russert tudósít az 1860. évi választásokról, miközben választási hirdetések is elhangzanak. A kiállítás 90 millió dollárba került. "Nincs semmi, amit ne tennénk meg, hogy becsalogassuk az embereket" - mondta Bob Rogers, a kiállítás tervezője, a múzeum megnyitóján. (Az Abraham Lincoln Múzeum januárban fogadta egymilliomodik látogatóját, ami rekordnak számít az elnöki múzeumok között.)

A történeti múzeumok állami tulajdonban lévő 80%-a azonban nem engedheti meg magának ezt a költekezést. Sokakban felmerülhet a kérdés: szükség van egyáltalán erre?

"Néha elgondolkodom azon, hogy talán túl messzire megyünk ezekkel a kiegészítőkkel" - véli James M. McPherson, Pulitzer-díjas történész, a Gettysburg Alapítvány és az Amerikai Polgárháborús Központ tanácsadója. De még ő sem vonja kétségbe a nevelés és a szórakoztatás összekapcsolásának hasznosságát. "Nagyon jó érzés, hogy ilyen sok különböző korú és különböző történelmi ismeretekkel rendelkező látogatót sikerül a múzeumokba csábítani. Nem tudom, hogy ez mennyit ad az embereknek, de ha a Lincoln Múzeum 3000 látogatójának csupán 1%-át érinti is meg Lincoln, az már pozitív eredménynek tekinthető." Az Amerikai Polgárháborús Központ is új technológiákat vonultat fel megnyitó kiállításán, de a hatás nem lesz olyan hivalkodó. McPherson azt reméli, hogy ez a megközelítés legalább olyan érzelmeket és gondolatokat fog kelteni, mint a sok látványos kiállítás.

A történészek, múzeumigazgatók és kurátorok gyakran hangsúlyozzák, hogy a múzeumok az eseményekről szólnak, amelyeket egyre jobb módon kell bemutatniuk a jövendő nemzedékeknek. "Minden múzeum igyekszik új utakat keresni, hogy becsalogassa az egymást követő generációkat, és ennek oka igen egyszerű. A jövőben ugyanis közülük kerülnek ki a látogatókon kívül a döntéshozó testületek tagjai és az adományozók. Ezek az emberek hoznak majd döntéseket a múzeum jövőjéről" - mondja Davis.

Lonnie G. Bunch, a chicagói Történelmi Társaság elnöke például létrehozott egy projektet, amelyben Studs Terkel író irányításával néhány tinédzser arról kérdezte az idős embereket, milyen élet folyt a városban gyermekkoruk idején. Ezek az eddig ismeretlen történetek - 40 év kutatásával kiegészítve - adják majd az alapját a Washingtonban megnyíló Afroamerikai Történelem és Kultúra Múzeuma kiállításának.

John P. Herrling vezérőrnagy, az Egyesült Államok Hadserege Múzeumának kampányigazgatója, is szóbeli interjúkat készíttetett a veteránokkal, hogy történeteik ne merüljenek feledésbe. "Úgy gondolom, nagyon fontos dologról van szó. A múzeumot nem csak tárgyi leletek alkotják, hanem történetek és szavak is. A tárgyak itt lesznek, de a golyó ütötte lyuk mellett megismerhetjük azt a katonát és csatát is, ahol szerepet játszott. A történet áll a középpontban" - mondta David Fabian ezredes, a múzeum kommunikációs igazgatója.

Végül a történészek is egyetértenek abban, hogy nem számít, milyen formában mutatják be a történetet. "Általánosságban úgy vélem, hogy minden jószándékú, a történelmi hitelességet szem előtt tartó, az emberek múlt iránti érdeklődését felkeltő kezdeményezés jó dolog" - véli Edward L. Ayers, a Richmondi Egyetem elnöke, a polgárháború elsődleges forrásait összegyűjtő "Árnyékvölgy projekt" létrehozója. "A fiatalabb generációk hálásak lesznek nekünk, hogy eddig soha nem látott módon szólaltatjuk meg a múltat. Nem az a legnagyobb veszély, hogy az emberek dramatizálva kapják a történelmet, hanem az, ha már egyáltalán nem érdeklődnek iránta."

előző oldal 2 / 2

Könnyebben azonosulnak az interaktivitással
Mindenki a maga történésze

Támogasd a szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?