Szenes Hanna a Szentföldön maradhatott volna, de visszatért, hogy segítsen
2024. november 8. 18:05 Múlt-kor
Szenes Hanna túlélhette volna a vészkorszagot, ha lelkében nem dúl a Magyarországon rekedtek megmentésének vágya. Bár tudta, mi várhat rá, brit ejtőernyősként 1944-ben tért vissza hazájába. Itt a legrosszabb forgatókönyv valósult meg, a bátor lányt elfogták, megkínozták, majd megölték. Neve ismertebb külföldön, mint Magyarországon.
Hanna tehetős zsidó család lányaként született. Édesapja nemcsak műfordító és író volt, hanem különböző színpadi darabok rendezésében is jeleskedett. Másod-unokaöccse, Szenes Iván az egyik legismertebb dalszövegíró volt. Olyan alkotásokat köszönhetünk, mint az „Úgy szeretném meghálálni” vagy az „Isten véled édes Piroskám”, tehát Hanna előtt több sikeres példa is állt.
A lányt már fiatalkorában tehetséges, ígéretes alkotónak tekintették, Budapest egyik elit oktatási intézményébe, a Baár–Madas Református Gimnáziumba küldték tanulni. Az iskolában működő Irodalmi Önképzőkör élére jelölték, amelyet el is nyert, de a kör megalakulása előtt új választást írtak ki és nem zsidó származású elnököt választottak. Ez volt első találkozása az antiszemitizmussal.
Szenes Hanna 1937-ben
Hannát az eset nagyon megrázta, amiről memoárjában is megemlékezett és szemtelenségnek jellemezte a történteket. Tanulmányait ennek ellenére kiváló eredménnyel folytatta, illetve a vers-, valamint a naplóírás vált egyre kedveltebb elfoglaltságává.
Szenes Hanna az ígéret földjén
A fokozódó zsidóellenesség a család életét is megnehezítette, a numerus clausus miatt bátyja egyetemi tanulmányait már nem Magyarországon, hanem Lyonban kezdte. Édesapja darabjait pedig levették a műsorokról, ezért a család jogdíjai is megcsappantak.
Ezzel párhuzamosan Hanna gondolkodásmódjában is éles változás következett be: édesanyjától kapott pénzéből héberül kezdett tanulni és kereste a kapcsolatot a cionista mozgalommal. 1938-ból származó naplóbejegyzésében már nyíltan vállalta, hogy cionista, döntését azzal indokolta, hogy ez adott értelmet az életének és az emberek, akikkel a mozgalomban találkozott, megtanították neki értékelni és felvállalni zsidó identitását.
1939-ban, 18 évesen, céltudatosan egyedül Palesztinába ment, és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott. Szabadidejében pedig a közeli kibucban vállalt különböző feladatokat, baromfit nevelt, mosott és az asztalos mesterség rejtelmeiben mélyedt el. Eközben folyamatosan tartotta a kapcsolatot itthon maradt édesanyjával és szeretett bátyjával, Gyurival is.
Lehetetlen küldetés
A holokauszt idején tehát a brit igazgatás alatt lévő Palesztinában, biztonságban átvészelhette volna a vészterhes időszakot, viszont lelkiismerete nem hagyta nyugodni, tudta, hogy otthonmaradt társai egyre kiszolgáltatottabbak. Szabad akaratából jelentkezett a brit hírszerzésnél, akik nyelvismerete miatt azonnal kiválasztották és ejtőernyősnek képzeték ki.
Szerencsés módon bátyja éppen ebben az időszakban érkezett meg a Szentföldre, ezért küldetése előtt még együtt tölthettek némi időt. Egysége 1944 nyarán érkezett meg Jugoszláviába, de a magyar csendőrök már a határátlépés közben elfogták őket.
Szenes Hanna beveté s előtt
Börtönbe szállítása után Hannából egy vallatótiszt próbált kiszedni minden információt, nem riadva vissza a verbális megalázástól és a fizikai bántalmazástól sem. Amikor édesanyját behívták, nem ismert rá a lányára, régen gyönyörű göndör haja mocskos tincsekben lógott, míg arca felduzzadt az elképzelhetetlen fájdalomtól, nyakát és teste különböző részeit pedig friss hegek borították.
Mindez nem törte meg szellemét, sőt, próbálta tartani a lelket a fogolytársaiban, miközben az országból több százezer zsidót deportáltak Auschwitzba, vagy más koncentrációs táborokba. A szovjet front közeledtével mielőbb meg akartak tőle szabadulni. Szenes Hannát mindössze 23 éves korában halálra ítélték és a kivégzőosztag 1944. november 7-én hajtotta végre az ítéletet.