Római uralom a Kárpátok között: harc Dáciáért
2007. október 18. 13:00 Bernát Péter
Amikor Iulius Caesar i.e. 44. március idusán elindult a Pompeius színházban tartandó szenátusi ülésre, még úgy tervezte, hogy ott felhatalmazzák egy Dacia elleni háborúra.
Domitianus dák háborúja (85-89.)
A tervezett háború katonai előkészületei már meg is kezdődtek, azonban a Caesar ellen elkövetett merénylet után a dák-kérdés hosszabb időre lekerült a római külpolitika napirendjéről. Ezt elősegítette az is, hogy a megközelítőleg Caesarral egyidőben meggyilkolt Burebista halála után a Dák Királyság részeire hullott szét és öt, majd négy központ vetélkedett a legfőbb hatalom megszerzéséért. Ezért a dákok nem tudtak hatékonyan fellépni a rómaiak Közép- és Alduna térségében i.sz. 1. század első felében történő térnyerésével szemben.
|
Decebal emléke ma is él |
A rómaiak legyőzése után Decebal király tisztázatlan körülmények között került a dák állam élére, bár az is elképzelhető, hogy a győzelem után Diurpanes változtatta nevét Decebalra. Ezt a kérdést azonban mindeddig még nem sikerült tisztázni.
Ennek eredményeként pedig 89-ben egy Rómára nézve szégyenletesnek is nevezhető békét kötöttek Deceballal. A béke szerint Dacia római kliensállam lett ugyan, ám Decebal cserébe évjáradékot és katonai szakembereket kapott, akik római mintára építették át a dák hegyierődöket és fejlett katonai és műszaki ismeretekhez juttatták a dákokat.
Az első nagy római-dák háború (85-89.) mérlege alapján a dákok kerültek ki győztesen a konfliktusból, elvégre két jelentős győzelem és egy vereség után a névleges függőség elismeréséért cserébe éves anyagi juttatáshoz és korszerű katonai ismeretekhez jutottak, ráadásul még a korábban megszerzett hódításaikat is megtarthatták. Róma számára azonban nyilvánvalóan nem volt megnyugtató a 89-es rendezés. Nem is csoda, hogy Domitianus halála után az első adandó alkalommal úgy döntöttek, hogy leszámolnak a dákokkal.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
