Csalánpudingot ettek a kőkori britek
2007. szeptember 18. 15:00
Nem a karácsonyi pulyka, valamint és a "fish and chips", vagyis a sült hal meg a krumpli jelenti a hagyományos angol konyhát - derült ki a cardiffi Walesi Egyetem kutatóinak köszönhetően.
<
A későbbi receptek már előírták, hogy le kell ölni, majd ki kell belezni az állatot, s nem árt, ha különböző füvekkel ízesíti a húst a szakács, mielőtt agyagba burkolná, és nyílt tűzön megsütné. A kutatás szerint az árpakenyér hétezer évvel ezelőtt terjedt el. Háromezer évvel később már sokkal "kifinomultabb" étkek készültek: a baconból, füstölt halból készült ragut tejjel, vagy tejszínnel "bolondították" meg.
Ruth Fairchild szerint azonban igazán a rómaiak tették változatossá a nemzeti konyhaművészetet. A hódítóknak köszönhetően terjedt el például, hogy édesítőszert adagoljanak a savanykás ízű fogásokhoz. Számos étel alapanyaga volt az i.e. 1. században elterjedt római pikáns mártás, a garum: az apró tengeri halaknak, leginkább tintahalnak a zsigereiből és véréből készített szósszal tálalták például az osztrigát.
A normann hódítás idején terjedt el a mazsola és a szárított gyümölcsök, s a felhasználásukkal készült lepények, sütemények. A kutatás a Brit-szigetek konyhaművészetének regionális sajátosságaival is foglalkozott. Walesben például i.e. 4000 körül a póré terjedt el, amely jobban termett a sovány talajon, mint a más régiókban "polgárjogot" nyert hagyma.
Ruth Fairchild szerint a britek távoli ősei annyi húst, zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak, amennyit csak képesek voltak megszerezni, így étrendjük sokkal táplálóbb lehetett, mint a szigetország mai lakosságáé. A táplálék megszerzése és az ételek elkészítése azonban annyi energiába került, hogy napjaink emberével ellentétben őket semmiképp sem fenyegette az elhízás.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
