Kalóriadúsan étkeztek a maja Pompejiben
2007. augusztus 28. 11:00
Az i.sz. 600 körül, vulkáni hamu által betemetett ősi terület leletei alapján rekonstruálták a maják táplálkozási szokásait.
Az 1978-ban felfedezett Ceren nevű ősi falu melletti maniókaföldet mintegy 3 méteres hamu borította. Ceren épületei, tárgyai és környezete azért maradhatott ilyen kitűnő állapotban, mert a közeli Loma Caldera vulkán 1400 évvel ezelőtti hirtelen kitörése hatalmas réteg hamuval fedte be, megőrizve a maja földművesek mindennapjait. Az Újvilágban eddig még nem találtak bizonyítékot e kalóriadús növény termesztésére, amely ma Latin-Amerika egyik legfontosabb élelemforrása.
"Már régóta foglalkoztat bennünket, hogy az maják mit termelhettek és ehettek a kukoricán és a babon kívül, így a felfedezés valóban főnyereményt jelent. A manióka rendkívül gyorsan növő növény, s ezzel magyarázható, hogyan tudták a maják élelemmel ellátni az olyan nagy települések lakosságát, mint a guatemalai Tikal vagy a hondurasi Copán" - mondta Payson Sheets professzor, az ásatás vezetője.
A kutatók júniusban földradar, magfúrások és szondák segítségével néhány hatalmas, egymástól utakkal elválasztott termőterület pontos helyét állapították meg, majd később az is kiderült, hogy maniókaföldröl van szó. A leletek tanúsága szerint a maniókát éppen learatták, és újakat ültettek, amikor a vulkánkitörés bekövetkezett, és hamuval borította be az egész ültetvényt. "Egy 1400 évvel ezelőtti frissen ültetett maniókaföldet találtunk. A vulkáni hamu kitűnően konzerválta az akkori állapotokat, így úgy érezhettük, mintha közvetlenül az ősi maja földművesek nyomában járnánk" - mondra Sheets.
A manióka ágyása mintegy egy méter széles és kb. 60 cm magas volt - tízszer nagyobb, mint egy hagyományos kukoricaültetvény, bár a sorok hosszát még nem sikerült megállapítani. A maniókadugványt nagy gonddal helyezték a földbe, hogy a felfelé növekvő része új cserjét, a föld alatti része pedig ehető gumókat és egyenletes gyökérzetet hozzon létre.
A vulkánkitörés egyébként egy kora augusztusi estén történt. A kutatók a kitörés pontos idejét a növény magasságából állapították meg, valamint abból, hogy a szerszámokat már behordták, de a fekvőszőnyeget még nem terítették ki. A valószínűleg néhány száz embernek otthont adó Cerenben eddig 12 épületet tártak fel: lakóépületeket, raktárakat, műhelyeket, konyhákat, vallási építményeket és egy közösségi szaunát. A földradar szerint még több tucat építmény fekszik a hamu alatt.
Emberi maradványokat azonban nem találtak, ami eleinte zavarta a régészeket. 1993-ban viszont kiderült, hogy a vulkánkitörést földrengés előzte meg, ami menekülésre késztette az embereket, akik még a legértékesebb holmijaikat is hátrahagyták. A Cerent megtekintő régészek és vulkanológusok szerint az itteni szerves anyagok - nádtetők, gerendák, fonott kosarak, ruhák és gabonaszemek - állapota jobb az olaszországi Pompejiben megmaradt szerves anyagok maradványainál.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
