Botránykönyv a CIA történetéről
2007. július 31. 11:00
Egy két évtizede a New York Times-nak dolgozó zsurnaliszta szerint sokszor a szerencsétlenkedő szervezet baklövései formálták a 20. század történetét.
<
Szeretők, tetőfedők és szovjet informátorok
A szerző Legacy of Ashes című könyvében egy olyan ügynökség képét vázolja fel, amely több időt töltött hibái eltussolásával és más kormányok megbuktatásával, mint az Amerika ellenségeiről való információgyűjtéssel, és amelynek a koreai háborútól a 9/11-es támadásokig egyáltalán nem sikerült megjósolni vagy megakadályozni egyetlen nemzetközi válságot sem.
A könyvből megtudhatjuk, hogy valójában mi is volt a híres mítoszok mögött, így fény derül az alacsony szintű források megbízhatatlanságára és kiszámíthatatlanságára is.
Igen tanulságos, amikor 1953-ban a CIA elküldte első ügynökét Moszkvába, akit hamarosan elcsábított orosz házvezetőnője. A nő azonban a KGB ezredeseként szolgált, és ezért az ügynököt hamarosan az erről készített fotókkal tartották sakkban. Kelet-Európa igazi kudarcot jelentett: a hidegháború elején a szervezet majdnem minden ügynökét elkapták és megölték; a lengyel hírszerzés pedig közel egymillió dollárt zsebelt be egy hamis hírszerzési hálózat felállításáért, így az USA gyakorlatilag az ellenséget pénzelte.
A koreai háború alatt a CIA 200 ügynököt állomásoztatott Szöülban, akik közül viszont egy sem beszélte a helyi nyelveket - derítette ki Weiner. 1952-ben a CIA helyi igazgatója ezért arra a keserű megállapításra jutott, hogy "mindegyikük vagy csak kitalálta a jelentéseit vagy valójában a kommunistáknak dolgozott".
A dolgok kicsit "simábban" mentek a fő ellenséggel szemben - állapítja meg a szerző. Ennek ellenére egy 1956-os belső jelentés azt regisztrálta, hogy a Szovjetunióban toborzott 20 kémből csak kettőnek volt kormányzati vagy katonai kapcsolata, és az egyik legfőbb forrás pedig egy leszerelt orosz veterán volt. Öt évvel később sem volt jobb a helyzet: amikor 1961-ben felhúzták a berlini falat, a CIA legjobb helyi ügynökei egy újságos és egy tetőfedő voltak. Nem meglepő hát, hogy szintén ebben az évben a CIA 500 interkontinentális orosz rakétával fenyegetett, amikor valójában csak 4 volt aktív készenlétben a szovjet oldalon.
1994-ben aztán részben elismerték a hibákat: a CIA Reagan, Bush és Clinton elnököknek küldött jelentésében az szerepelt, hogy a szovjet katonai erőforrásokról évtizedeken át Moszkva által kontrollált informátorok tájékoztatták őket, és mindvégig tisztában voltak ezzel.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
