Tisztázhatják Kasztner Rezső tevékenységét
2007. július 24. 09:00
Kasztner Rezső szerepét reményeik szerint végleg tisztázó feljegyzéseket juttattak el a magyarországi cionista mozgalom néhai vezetőjének rokonai a Jad Vasem holokausztkutató intézetnek.
<
Kasztner, a korszak egyik legvitatottabb zsidó személyisége az 1941-42-ben alapított Budapesti Segély- és Mentőbizottság egyik vezetőjeként tárgyalásokat folytatott a nácikkal arról, hogy pénz, különféle javak és katonai felszerelés fejében engedjenek távozni magyarországi zsidókat.
1944 júniusában futott ki Budapestről az azóta csak Kasztner-vonatként emlegetett szerelvény, rajta 1684 magyar és lengyel zsidóval, akiket a semleges - és biztonságos - Svájcba vitt. A Jad Vasem Intézet szerint neki köszönhette az életét további 20 ezer magyar zsidó, akik tárgyalásai nyomán egy ausztriai munkatáborba kerültek a koncentrációs tábor helyett.
Kasztner a háború után Izraelben telepedett le, s a kormányzó Munkapárt egyik vezető tisztségviselője lett. 1954-ben egy bizonyos Malkíl Grünvald egy gúnyiratban náci kollaboránsként festette le Kasztnert. Izrael Állam perbe fogta Grünvaldot az írás miatt, ám a két éven át tartó per megosztotta a zsidóságot. A bíróság végül felmentette a szerzőt a becsületsértés vádja alól és kimondta: Kasztner "eladta a lelkét a német sátánnak". Kasztnert, aki mindvégig azt állította, hogy többek között Adolf Eichmannal és Kurt Becherrel - Heinrich Himmler SS-parancsnok megbízottjával - folytatott tárgyalásai elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy életeket mentsen, 1957-ben egy zsidó szélsőjobboldali meggyilkolta. Egy évre rá az izraeli legfelsőbb bíróság felülvizsgálta a korábbi ítéletet, tisztázva Kasztner nevét.
A most előkerült három doboznyi irat - Kasztnernek a családdal, zsidó szervezetekkel és náci tisztekkel folytatott levelezése - Kasztner Zsuzsannának, az érintett 61 éves lányának reményei szerint egyszer és mindenkorra véget vet az apja elleni rágalomhadjáratnak.
Robert Rozett, a Jad Vasem könyvtár igazgatója szerint ha Kasztnernek a köz általi megítélése vitatott is, a történészek számára régóta egyértelmű, hogy a magyarországi cionista vezető jóhiszeműen tette, amit tett; elkötelezte magát az embermentés mellett, s nem a színfalak mögötti ügyletek motiválták. Mint Rozett rámutatott, Kasztner maga fel sem szállt utóbb elhíresült, a szabadság felé induló vonatára, hanem - mint az igazgató fogalmazott - életét kockáztatva hátramaradt, hogy még több zsidó kimenekítéséről tárgyaljon.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
