Középkori népirtás nyomai Új-Mexikóban
2007. július 17. 12:00
A 13. század közepén egy távoli új-mexikói kanyonban brutális mészárlással számoltak le az ott élő törzzsel, akik igen különleges és elzárkózó életmódot folytattak.
A hét csontvázat rejtő helyszínre 2005-ben az Egyesült Államok Erdészeti Szolgálatának munkatársa, Tony Largaespada bukkant rá, amikor egy, a közelben korábban talált csontvázat szerettek volna újratemetni. A szakértők a helyszínre megérkezve vették észre, hogy az erózió több másik csontvázat is láthatóvá tett. Az Oregoni Egyetem antropológusa, Greg Nelson szerint az akkor kiásott hét személy közül egyet sem temettek el, így a csoportot minden bizonnyal egy meglepetésszerű támadással győzték le. A régészek a közelben egy leégett lakóhely nyomait is megtalálták.
Az új csontvázak a kultúra furcsa egyediségébe is bepillantást engednek. Két áldozatnak ugyanis olyan szándékosan torzított koponyája van, amelyet a szakértők szerint a kontinens délnyugati részén még sosem találtak. A hasonló, elzárkózó közösségre utaló jelek pedig talán segíthetnek megérteni, hogy miért váltott ki ellenszenvet a gallina civilizáció a szomszédai körében - állítja Nelson. A kutatók szerint azonban ez csak egy előzetes feltevés, mert a vizsgálatok még folynak, és biztosat még nem tudnak mondani.
Nelson és Largaespada szerint a klimatikus viszonyok változásával a 12-13. században a térségben egyre kevesebb víz állt rendelkezésre, és ezzel komoly villongások kezdődhettek az ott élők között. A szárazság egy nagyszabású migrációhoz vezetett, és ekkor hagyhatták el sziklába vájt lakhelyeiket a szintén titokzatos módon eltűnt Anasazi indiánok is. Ilyen körülmények között pedig az egyébként elzárkózó gallina civilizáció könnyen céltáblává válhatott, és mert a térségbe érkezésük a szárazság megjelenésével egy időben történt, ők lettek a környezeti változások bűnbakjai is.
A torzított koponyák rejtélyére és az eltűnt népek titkaira azonban a mai napig nincs megnyugtató magyarázat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
