Eltúlozzák a náci Wagner-kultuszt
2007. július 10. 11:00
A közkeletű vélekedés szerint a Harmadik Birodalom operaházaiban egyfolytában csak Wagner darabjai dübörögtek. A valóságban azonban a zeneszerző egyáltalán nem volt a rendszer kedvence.
<
Szerinte ezt a zenét igen keveset szerették, és bár ma sokan a náci uralom szimbolikus aláfestésének tartják, a párttagok és a németek Wagner iránti rajongását a legtöbbször igen eltúlozzák. Albert Speer, és Hitler titkárnője, Traudl Junge emlékiratai szerint ugyanis a legtöbb nácit a végletekig untatta, ha ötórás eposzokat kellett hallgatniuk. Speer szerint 1933-ban a Nürnbergi mesterdalnokok bemutatója alatt például igen keveseknek tűnt fel, hogy a dühöngő Hitler őrjáratokat küldött ki, hogy a párttagokat rángassák ki a sörkertekből és bordélyokból, hogy menjenek az operába. A Trisztán és Izolda egyik előadásáról pedig Junge örökítette meg, hogy ott az egyik náci elaludt, és majdnem kizuhant a páholyból.
A szerző a könyvben az 1930-as évek német operaelőadásait is bemutatja. Szerinte akkor nem Wagner operái domináltak: az 1932-33-as szezon legnépszerűbb darabja a rendszer ideológiájától igen messze álló Carmen volt, és Wagner csak a harmadik helyig jutott. 1938-39-ben a legértékesebbnek tartott Wagner eposz, a Lohengrin csak a 12. helyig jutott, amikor a Pillangókisasszony állt a harmadik helyen. A háborús évek során pedig az első helyeken Verdi operái szerepeltek, és a Wagner-bemutatók aránya az országban 10 százaléknál is kevesebb volt.
A zeneszerzőt persze igen sokszor használták a náci tömeggyűléseken és eseményeken, ám ezen túl egyáltalán nem volt olyan népszerű, mint ahogy gondoljuk - állítja Carr.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
