Újraírják az afrikai reneszánsz történetét
2007. július 6. 12:00
Timbuktuban a homokba rejtett ládákban több ezer ó- és középkori kézirat maradt fenn. A kutatók a múzeumba szállítás előtt digitalizálnák az asztronómiával, költészettel, zenével, orvoslással és a nők jogaival foglalkozó írásos örökséget.
A kontinens legfontosabb kulturális kincse
Nem véletlen, hogy a kéziratok felbukkanása óriási izgalmat keltett a kutatók körében. A Szahara délnyugati peremén a tuaregek alapította Timbuktu ugyanis a középkorban Afrika leggazdagabb kereskedőközpontja és az iszlám hit és egyetemi élet afrikai fellegvára volt, a megkerült kériratok pedig a nyugat-afrikai tudományos műveltség és történelem legkorábbi írásos emlékei. Kutatók szerint e kéziratok átformálhatják Afrika múltjáról vallott tudományos nézeteinket, s bizonyítják, hogy Afrika szellemtörténete legalább olyan régi, mint Európáé.
A mítoszok Timbuktuja a világ végén található, ám a város valós fekvése ezer évvel ezelőtt hatalmas fejlődést tett lehetővé az ott élők számára. Az északról a Szahara délről pedig a Niger folyó által határolt terület az utazók pihenőhelye, valamint a só- és aranykereskedők fontos kereskedelmi központja volt. A 15. században a város a Szonghaj birodalom részeként az egyetemi oktatás fellegvára lett. A könyveket nagy becsben tartották, és az utazók egész a Közel-Keletről hoztak kéziratokat eladásra.
A tudósok Európában készült papírra vetették munkáikat, amelyeket aztán tanítványaik lemásoltak. Az írások között találunk kereskedelmi ügyleteket rabszolgákról és strucctollakról, valamint különböző feljegyzéseket a környezettől a poligámián át egészen a varázslásig. Minden kézirat tartogat valamilyen meglepetést, és a szakértők olyan szövegeket is találtak, amelyben a tudósok erekciós problémák esetére adnak tanácsot.
Thabo Mbeki dél-afrikai elnök ugyanis 2001-es látogatása során megnézhetett néhány kéziratot, amelyet a város leghíresebb tudósáról elnevezett Ahmed Baba Intézetben őriznek. Az elnökre akkor olyan mély benyomást tettek a látottak, hogy a kéziratokat "a kontinens legfontosabb kulturális kincsének" nevezte, és megőrzésükre külön leletmentő projektet hozott létre.