Hordó emlékeztet a náci nukleáris kísérletekre
2007. június 26. 12:00
Nem is gondolnánk, hogy egy rozsdás, régi hordó látványosságnak számíthat. Ám a New Orleans-i Amerikai Második Világháborús Múzeum bejárata mellett álló tartály előtt tömegek tolonganak.
<
Ez a különleges hordó abból 29-ből származik, amelyek egy komp fedélzetén Norvégiából Németországba tartottak. A Tinnsjo tavon átkelő hajót 1944-ben norvég szabotőrök süllyesztették el, és a hordó egészen 2004-ig a tó fenekén feküdt, amikor a régészek a felszínre hozták. De mi volt a hordóban, hogy ilyen nagyszabású akciót szerveztek a megmentésére?
|
A hordó a múzeumba kerül, 2004 |
"Talán ön tud adni valamilyen fantasztikus magyarázatot" - hívta fel izgatottan Hahn Lise Meitner fizikust, akivel hosszú évekig együtt dolgozott, de Meitnernak zsidó származása miatt el kellett hagynia Németországot, és akkoriban Svédországban élt. Meitner ekkor arra utalt, hogy az uránium atomjában maghasadás történhetett. A Hahn, Strassman és Otto Frisch (Meitner unokaöccse) által végzett további kísérletek nem csak megerősítették a megdöbbentő ererdményeket, hanem arra is rávilágítottak, hogy az atommaghasadás következtében hatalmas energia szabadul fel. A kutatás katonai jelentőségét az Atlanti-óceán mindkét oldalán felismerték.
A német "urániumprojektet" Werner Heisenberg elméleti fizikus és Kurt Diebner, a hadsereg fizikusa, vezette. Heisenberg számításai azt mutatták, hogy a lassú neutronok sokkal gyorsabb maghasadást okoznak az urániumban, ezért a figyelem a nehézvízre terelődött, amely képes volt a neutronok lelassítására. Ezenkívül az urán elnyeli a lassú neutronokat, így plutónium keletkezik, amely szintén hasadó elem. Szinte minden diák tudja, hogy a vízmolekula két hidrogénatomot és egy oxigénatomot tartalmaz (H2O). De a világegyetemben lévő hidrogénatomok nem egyformák, némelyek nehezebbek, mert atommagjukban még van egy plusz neutron. Ez a hidrogén egyik izotópja, amelyet deutériumnak (D) hívnak. Ha pedig egy vízmolekulában két hidrogénatom helyett két deutériumatom van, akkor nehézvízről beszélünk. Mivel a deutérium természetes előfordulása alacsony, 4500 vízmolekula közül csak egy "nehéz".
| Mennyire jártak közel a németek az atombomba előállításához? |
| A nehézvíz-készletek a telemarki üzem szétbombázása előtt is korlátozottak voltak, Hitler pedig nem mutatott különösebb érdeklődést a nukleáris program iránt, csak amikor már túl késő volt. Az első években a háború még sikereket hozott, és nem volt szükség csodafegyverre, később pedig Hitler inkább a rakétákat részesítette előnybe. Azt hitte, hogy Európa térdre kényszerül a V-2 rakéták láttán, és inkább a rakétakutatást szorgalmazta az atomkutatás helyett. Néhány történész szerint Heisenberg és munkatársai szándékosan lassították a munkát, mert nem akarták, hogy az atombomba Hitler kezébe kerüljön. Mindez azonban nem igaz: a német tudósokat a háború után egy angliai nemesi kúriában tartották fogva, a brit hírszerzés által itt titokban felvett beszélgetések az állítás ellenkezőjét bizonyítják. Hahn is a foglyok között volt, holott ő soha nem vett részt az atomenergia-programban. Teljesen lesújtotta a hír, hogy Japánra atombombákat dobtak, és úgy vélte, az ő felfedezése okozta több ezer ember halálát. Hahn nem lelte örömét abban sem, hogy 1944-ben kémiai Nobel-díjat kapott. Nemrég a történészek pedig arra jutottak, hogy a német tudomány akkoriban sokkal előbbre járt, mint azt általában feltételezik. Az áttörés azért nem sikerült, mivel a tudás és a technika nem bizonyult elégségesnek. |
|
A telemarki üzem  |
Az első próbálkozás 1943-ban történt, amikor 12 speciálisan kiképzett norvég különítményt dobtak le a Telemark-fennsíkra. Küldetésük célja a nehézvízelőállító üzem felrobbantása volt. Az akció sikere nyomán leállt a gyártás, de csak egy időre. A németek hat hónapon belül újjáépítették az üzemet, de azt 1943. november 16-án 140 amerikai bombázó ismét elpusztította. A németek megpróbálták a megmaradt nehézvíz-készleteket Németországba szállítani, de a szövetségeseknek sikerült a tartályokat szállító hajót elsüllyeszteni, amivel véget vetettek a német atomkísérleteknek. Ezen tartályok egyikét hozták felszínre 2004-ben, és adták át a New Orleans-i múzeumnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
