A római katakombákban lehet a Szent Grál
2007. június 22. 12:00
Egy olasz régész hajszát indított a Szent Grál után, miután szerinte megdönthetetlen bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a kehely egy 6. századi római templom alá van eltemetve.
A Szent Grál leggyakoribb ábrázolása egy kehely, amelyből állítólag Jézus az utolsó vacsorán ivott, és keresztrefeszítése után Arimathiai József is ebbe fogta fel a sebeiből kifolyó vért. A monda őskeresztény, kelta és keleti eredetű elemeket egyaránt tartalmaz.
A Grálnak több megjelenési formája szerepel az irodalomban: kehely, tál és drágakő alakjában találkozhatunk vele. Nem kanonizált (apokrif) iratok szerint a Grál abból a smaragdból készült, amely Lucifer koronájából hullott ki, amikor az Úr a mennyből letaszította. Később a Grálba folyt a keresztre feszített Krisztus vére. Más források szerint az edény jáspisból van, és aki belőle iszik (esetleg csak látja), örökké fiatal marad. Mai ismert formája a 11. század végén, a Mária-kultusszal egyidőben alakult ki.
Az elmélete alapjául az szolgál, hogy i.sz. 258-ban egy keresztényüldözés során V. Sixtus pápa Lőrinc diakónust bízta meg a korai egyház kincseinek védelmével, aki a katakombákban rejtette el az értékes tárgyakat, így a Szent Kelyhet is. Négy nappal később azonban a kincsek rejtekhelyéhez közel meggyilkolták. A szent mártírhalálának helyszínén Nagy Konstantin építtetett egy szentélyt a 4. században, majd ez képezte a San Lorenzo Fuori le Mura 580-ban épített bazilikájának alapját is. Barbagallo szerint ez arra utal, hogy a kincsek mindvégig Rómában, a szent sírja közelében lehettek.
A katakombákat a Vatikán régészeti testülete felügyeli. Elmondásuk szerint a hír hallatán néhány héttel ezelőtt átvizsgálták a kérdéses részt, hogy megnyissák-e a területet a kutatók előtt, de az ügyben még nem született döntés.
A Szent Grállal kapcsolatban legutóbb Dan Brown amerikai író kavart vihart A da Vinci-kód című regényével, amelyben azt állította, hogy a kehely valójában Krisztus örökösét szimbolizálja.