Problémákkal emlékeznek az abó egyenjogúságra
2007. június 19. 12:00
Az ausztrál bennszülötteket sok helyen még ma sem tartják méltónak arra, hogy szerepeljenek Ausztrália hivatalos térképein.
<
Az ausztrál nagyvárosokba áramló turistáknak adott útikönyvek és várostérképek a mai napig nem ábrázolják az őslakos közösségek lakóhelyeit, amiket vagy lakatlan területként, vagy parkként jelölnek. A szavazás évfordulójának közeledtével a bennszülött aktivisták ezért arra hívják fel a figyelmet, hogy ez a mulasztás ékes bizonyítéka azoknak a problémáknak, amelyekkel még mindig szembe kell nézniük. `Azt hiszem, azt szeretnék, ha eltűnnénk, így már nem jelentenénk problémát a számukra` - véli William Tilmouth, a `városi táborokként` ismert bennszülött közösségeket irányító Tangentyere Tanács vezetője.
|
Az őslakosok és fehérek megbékélésének szimbóluma |
A szavazást polgárjogi kampány követte, amelynek alapjául az amerikai fekete polgárjogi aktivisták, például Martin Luther King munkássága szolgált. Szabadságmeneteket (freedom rides) szerveztek a buszokon, hogy rávilágítsanak a távoli őslakos közösségek problémáira.
Negyven év múltán a hivatalos statisztikákból azonban az derül ki, hogy az Ausztráliát 50 ezer éve lakó abók helyzete ettől nemigen javult. A 470 ezer őslakos Ausztrália népességének 2,3%-át adja, de arányuk csak a bebörtönzött rabok között 25%-ra tehető. A gyermekhalandóság és a szívkoszorúér-megbetegedések aránya háromszor akkora a bennszülöttek körében, mint a nem őslakos ausztráloknál. Az ausztrál Egészségügyi Társaság (AMA) adatai szerint az egészségügyi rendszerben tapasztalható "intézményesített rasszizmus" következtében a bennszülöttek 17 évvel korábban halnak meg, mint a népesség többi része. Az Új-Dél-Walesi Egyetem tanulmánya nyíltan fogalmazta meg a problémát: szerintük az ausztrál bennszülöttek egészsége 100 évvel elmarad a többi ausztrál lakos egészségétől, és az őslakos férfiak várható élettartama Új-Dél-Wales egyes területein csupán 33 év.
Az elmúlt hónapokban a bennszülöttek körülményeinek javítására vonatkozó különböző vélemények ideológiai csatatérré változtatták Alice Springs városi táborait. John Howard kormánya 60 millió dollárt ajánlott fel az infrastruktúra fejlesztésére, Mal Brough, az őslakosok ügyiért felelős miniszter pedig az ún. megosztott felelősség mellett érvelt, amely megszüntetné az őslakos közösségek függőségét saját életük alakításában. Vagyis a bennszülöttek is ugyanolyan felelősséggel tartoznának otthonaikért, mint a nem őslakos ausztrálok. Az őslakosok azonban elutasítják ezt a megoldást, meg akarják őrizni az otthonaik feletti ellenőrzést, és azzal vádolják a kormányt, hogy visszatér a korrábbi időszakok paternalista politikájához.
Az ország központjában a táborok nyomasztó szegénysége közepette néha felsejlik egy halvány reménysugár. Ilyen az Alice Springstől délre fekvő Larapinta völgyi táborban működő Yarrenyty-Arltere Oktatási Központ. Bár a kerítésen az alkoholfogyasztást és szipózást tiltó táblák vannak, a központ tele van bennszülött fiatalokkal, akik hagyományos festészettel foglalkoznak, órákra járnak és kosárlabdáznak. Tilmouth ezért úgy véli, hogy az abó és a fehér lakosság közötti megbékélés lehetséges, de az elmúlt 40 év tapasztalatai azt mutatják, hogy ez a folyamat csak lassan és fokozatosan mehet végbe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
