Presztízsveszteség vezetett az osztrák-magyar kiegyezéshez
2007. május 30. 15:00
Száznegyven éve, 1867. május 29-én fogadta el a magyar országgyűlés a "közösügyi törvényt", és ezzel létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia.
<
A húsvéti cikk hozott változást
|
Egy korszak szimbólumává vált |
A megmaradt területeket öt kerületre (Buda, Pozsony, Sopron, Kassa, Nagyvárad) osztották, teljesen megszüntetve a vármegyei önkormányzatokat. Hivatalos nyelvvé a németet tették meg, az osztrák polgári- és büntetőkönyv lépett hatályba, a közéletet a bürokratikus apparátus Bach-huszárjai uralták (a titkos rendőrség és a csendőrség segítségével). A Bach-rendszer ugyanakkor előmozdította a tőkés fejlődést, a mezőgazdasági konjunktúrában nőtt az agrárexport, s bár a kedvező hatású folyamatok haszonélvezői elsősorban az osztrákok voltak, Magyarországon is kialakulóban volt egy (nagybirtokos) réteg, amelynek már nem állt érdekében egy újabb forradalom.
A kiegyezés felé vezető hosszú út egyik mérföldköve az olasz egység létrejötte volt, amely jelentős területi és presztízsveszteséggel járt Bécs számára. Ferenc József uralkodó az 1861-es februári pátens kiadását követően összehívta az országgyűlést, a felirati és a határozati párt küzdelméből (a vita tárgya az uralkodóval való kapcsolatfelvétel mikéntje volt) a Deák vezette feliratiak kerültek ki győztesen, a határozati pártot vezető Teleki László a döntő szavazás előtti estén öngyilkos lett.
Az 1861-től 1865-ig tartó provizórium időszakát követően Deák húsvéti cikke hozott változást. Az udvar 1865 végére újra összehívta az országgyűlést, a részben titkos tárgyalások során kialakult a kiegyezés kompromisszuma. A német egységből kimaradt, Königgrätz-nél a poroszoktól csúfos vereséget szenvedett Ausztriának szüksége volt Magyarországra, hogy birodalmi státusát fenntarthassa.
Az országgyűlés első olvasatban 1867. március 20-án fogadta el a 69 szakaszból álló 1867. évi XII. törvényt, a második, végleges szavazásra május 29-én került sor.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
