Aranyló mosollyal hódítottak a római nők
2007. május 16. 12:00
Az ókori Róma legkorábbi ismert fogprotézisével enni nem igazán lehetett, de viselőjét kétségkívül vonzóvá tette a szájából felcsillogó arany.
A csillogó vigyort a mesterséges fogakat összetartó több karátos aranydrót eredményezte - állítják az ókori hidat vizsgáló olasz kutatók. Az i.e. 1-2. századból származó tárgyat egy jelenleg még azonosítatlan, a római nekropolisz egyik ragyogó mauzóleumában eltemetett nő sírjában találták meg.
Simona Minozzi, a Pisai Egyetem antropológusa a Discovery News-nak elmondta, hogy jelen pillanatban ez a fogprotézis az egyetlen régészeti maradvány, amely alátámasztja a római kor fogászatáról szóló leírásokat. A kutatónő szerint mindezt az 1. században élt Martialis is megörökítette, akinél a következők olvashatók: "Lucaniának fehér foga van, Thaisnak barna. Hogy is van ez? Az egyiküknek műfoga van, a másiknak a sajátja. És te Galla, éjszakára úgy teszed pihenni a fogadat, mint ahogy a selyem ruhádat."
Minozzi szerint a meglepően jó állapotban fennmaradt római protézist a nő saját fogaiból készíthették, amelyek egy korábbi betegség miatt eshettek ki. A fogakat arany huzalokkal fogták össze, amelyeket apró lyukakkal erősítettek a fogakhoz. Az állkapocsban maradt, még ép fogakhoz pedig több arany szállal rögzítették a pótlást. A szakértőnő szerint a fogorvosok azért használtak aranyat, mert nem okozott szervi problémákat, és nagyon egyszerű volt dolgozni vele. A fogászatban épp ezért használnak aranyat a mai napig. A fogak dörzsölés nyomait mutatják, így a szakértők szerint a nő sokszor moshatott fogat az ókorban használatos fogporokkal.
A jelenség korántsem ismeretlen: már az ókori görögök is feljegyezték az általuk használt ókori fogkrém összetevőit, amelybe osztrigát és tengeri ásványokat tettek, majd azt gyógynövényekkel és olajokkal ízesítették, ahogy a mai fogkrémek esetében is teszik. Scott Swank, a Dr. Samuel D. Harris Nemzeti Fogászati Múzeum kurátora szerint Egyiptomban már i.e. 2500-ban is használtak hasonló fogászati eljárásokat, azokat azonban csak halottakon végezték el, hogy a testük egyben maradjon a túlvilágon is. A kutatók egy i.e. 1000-ből származó hidat is ismernek, amelyet etruszk mesterek készítettek. Annak aranyozása a felsőbb osztályba tartozást és az uralkodói hatalmat szimbolizálta.
Abban viszont az összes szakértő egyetért, hogy ezek az eszközök leginkább a vizuális gyönyöröket szolgálták, rágni ugyanis nem nagyon lehetett velük. Éppen ezért, ha voltak is ilyen protézisek, azokat csak meghatározott ünnepeken tették a szájukba.
A vizsgálat részletei a The American Journal of Medicine legújabb számában olvashatók.
szerkesztőségét!
