Kisvárosi út a holokauszthoz
2007. április 13. 13:15
Randolph L. Braham előszava
`Megbocsátani lehet, de felejteni soha.` Hangzik az örökbecsű gondolat, ami mögött igen sok keserűség, fájdalom és kín volt, van és lesz, ám a jövőbe tekintés is ott található a szavak mögött. A holokauszt gyötrelmei után a zsidóságnak rá kellett jönnie, hogy nem lehet mindig a meghurcoltatásokra gondolni, hanem előre kell néznie, és új életet kezdenie. De vajon hogy is zajlott le az a katasztrófa, az a népirtás, amely a legnagyobb városok kávéházi életet élő zsidó és zsidó származású polgáraitól a legkisebb falu szatócsboltosáig mindenkit érintett?
Sokan még a kegyetlenségeket elszenvedők közül sincsenek tisztában olyan alapvető tényekkel, ismeretekkel, törvényekkel, rendeletekkel, amelyek bizony alapvetően felforgatták nem csak az ő, hanem az egész magyar társadalom és gazdaság életét és struktúráját. Pedig a holokauszt szakirodalma könyvtárnyi. Filmek, könyvek, tanulmányok visszaemlékezések dolgozták fel legfontosabb eseményeit, szereplőinek életét, mechanizmusát és filozófiai vonatkozásait. Azonban ezek többnyire csak a nagy általánosságokat, vagy az országos és regionális vonatkozásokat taglalják.
Városok vagy községek holokauszttörténete a legritkább esetben lett eddig pontosan és kimerítően feltárva. Ez így volt a kiskunhalasi zsidó közösség története kapcsán is. Azonban a két fiatal és tehetséges történész, kutató - Simko Balázs és Végső István - megtették az első lépéseket, és nem csupán a kiskunhalasi helytörténetben, hanem a magyar holokausztirodalomban is megkerülhetetlen tanulmányt írtak. Alapos levéltári és adattári kutatásaikon felül igen nagy hangsúlyt fektettek a korabeli visszaemlékezések, folyóiratok áttekintésére is. A túlélőkkel és adatközlőkkel készített mélyinterjúik, és az azokból kiragadott gondolatok igen hatásossá és még hitelesebbé teszik írásukat.
Törekvésük, hogy minél összetettebb és precízebb képet fessenek az eseményekről, úgy gondolom kitűnően sikerült. A kiskunhalasi zsidók történetének felvázolása az első zsidótól, Ádám gyapjúkereskedőtől kezdve a hitközség 1857-es megalapításán át egészen a mai zsidó diaszpóra bemutatásáig bőséges adatokat nyújt ahhoz, hogy megfelelő képet kaphassunk arról, miként érintette a települést a 20. század közepén kiteljesedő és elszabaduló zsidóüldözés. A vészkorszak nem csupán a helyi izraelitákat, hanem a településen élőket is érintette. A gazdasági, kereskedelmi, közéleti és társasági környezetben már elfogadott és annak szerves részének tekintett zsidókat az egyik napról a másikra kirekesztették és elhurcolták.
Ez nem csupán holokauszttörténet, ez ennek a kiskunsági településnek is a történelmi tragédiája. Ám természetesen elsődlegesen egy közösséget érintett súlyosan. A halasi izraeliták, akiknek boltjaikon, házaikon, földjeiken kívül itt voltak az emlékeik, barátaik és szomszédaik is, úgy tűnt, örökre elvesznek. Viszont a sors, a zsidósors jó részüknek megkegyelmezett. Többségük a szegedi téglagyárból nem náci halálgyárakba, hanem osztrák, német és cseh-morva munkatáborokba került. Legtöbben azok közé a szerencsés alföldi zsidók közé tartoztak, akiket a pillanatnyi szerencse óvó szárnyai alá vett. Azonban még a halasiak közül sem volt mindenkihez ennyire kegyes az élet, és sokan véráztatta, idegen hómezőkön, marhavagonokban, gázkamrákban lelték halálukat.
Rengetegen eltűntek, elvesztek, nem tudjuk, hogy merre domborulhatnak sírjaik, ha egyáltalán van nekik. Halasi zsidó családok emléke, Schneiderek, Schwartzok, Grószok, Prágerek, Holländerek, Weiszek, Schönök, Kohnok, Kálmánok etc., tettei és életük elevenedik meg e lapokon. Az antiszemitizmus megjelenésétől, a zsidótörvényeken és a holokauszton át a hazatérés és újrakezdés megpróbáltatásáig tekinthetjük végig sorsuk alakulását. Olvashatunk a dualizmuskori pénzügyi és kulturális életben való tevékenységeikről, az ellenforradalmi idők kontrasztjairól, a zsidóellenes törvénykezések idején vagyonuk elvételéről, majd állampolgári és emberi jogaiktól való megfosztásukról, a helyben történt szörnyűséges tömeggyilkosság részleteiről, a koncentrációs- és haláltáborok borzalmairól, a visszatérés és beilleszkedés ellentmondásos és rögös útjairól.
Ehhez érzékletes segítséget nyújt a bőséges képállomány, amely illusztrálja, és még gazdagabbá teszi a könyvet. Remélhetőleg sok ilyen írás születik a következőkben is azzal a ki nem mondott céllal, hogy emléket állítson, és egyben emlékeztessen minket arra, hogy mi is történhet, ha engedjük, hogy féktelen emberi indulatok és szélsőségek irányítsák életünket. Nem csak a holokauszt magyarországi túlélői, de minden jóakaratú ember mély hálával tartozik a valóban elhivatott és tehetséges Simko Balázsnak és Végső Istvánnak ezért az értékes könyvért.
New York, 2007
Támogasd a 
szerkesztőségét!
