Irodalmi élet és botrányok Tennessee Williams naplóiban
2007. március 9. 10:15
A vaskos, 828 oldalas kötetbe bekerült mindaz, amit ezekben az években naplóiban leírt találkozásairól, olvasmányairól, egy-egy eseménnyel kapcsolatos gondolatairól.
<
A naplók nagy része Olaszországban született. Williams felnőttként először 1948-ban látogatott el Itáliába, ekkor 37 éves volt és híres, mivel Chicago és New York színházaiban már adták darabjait. Olaszországba írni, a mediterrán napfényt élvezni és szexkalandokat keresni utazott. 1958-ig évente visszatért, aztán látogatásai megritkultak. Többször szorult elvonókúrára alkohol- és gyógyszerfüggősége miatt, majd barátja, Frank Merlo halála miatt hosszú ideig tartó depresszióba került. Utoljára Taorminában üdült 5 napig, majd visszatérve New York-ba, 72 évesen az East Side Élysée nevű hoteljében hunyt el, ahol egy gyógyszeres üveg dugója fojtotta meg.
A naplókban Williams írt Lucchino Viscontival, a nagy olasz rendezővel való találkozásáról, filmforgatási módszeréről, megszámlálhatatlan szexuális kalandjáról. A politikai és társadalmi események alig foglalkoztatták: 1948. április 18-án, az olasz választások napján, amikor az amerikai megfigyelők a Népfront visszatértéről tartanak, csak annyit jegyez le, hogy "Róma nyugodt, nem jeleznek zavargásokat." Lefoglalja magánélete, de akkor felháborodik, amikor az egyik uszodából kiutasítják kísérőjét azzal, hogy nem zuhanyozott le. "Utálom az olasz gazdagokat. A jólét, úgy látszik, nem tett jót nekik".
Williams 1952. augusztusában a Time magazint olvasva szerzett tudomást arról, hogy egy cikk azzal vádolta volt barátját, Alger Hisst, a Carnagie-alapítvány a világbékéért vezetőjét, hogy szovjet kém. Ekkor az ügyben levelet írt Elia Kazan filmrendezőnek, és ebben egyre erősödő félelmének adott hangot. Úgy érezte, hogy "a vörösök elleni vadászat csak ürügy minden liberális gondolattól való megszabadulásra". Naplójában megjegyezte, hogy "az igazi célpontok egyre inkább az értelmiségiek és a liberálisok". Érdekes módon - állapítja meg a milánói lap - a drámaíró nem tett említést arról, hogy Kazan éppen abban az évben nevezte meg kommunista kollégáit az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság előtt.
Tennessee Williams munkája és utazásai miatt csak futólag regisztrálja az amerikai politikai eseményeket. Akkor azonban, amikor egy berkeley-i professzor ugyancsak a Time-ban megjelent cikkében lepocskondiázta a Macska a forró bádogtetőnt, tiltakozó levelet írt, amelyben közölte: műve fontos etikai kérdéssel, a hamissággal foglalkozik, amely "melegágya a korrupciónak".
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
