A Tudorok a kihalás szélére sodorták Anglia vadállományát
2007. február 2. 12:30
<
A legkedveltebb áldozatok
|
A babona miatt vadászták |
Könyörtelenül vadászták például a manapság igen kedvelt és védett sündisznót, a kutató szerint a 17. század második felétől a 18. század első feléig félmillió penny jutalmat osztottak szét ezért az állatért. "A sündisznókat azért mészárolták le, mert azt hitték, hogy éjszaka kiszívják a fekvő tehenek tőgyéből a tejet. A törvény 4 penny jutalmat ígért egy sündisznó fejéért - négyszeresét a görényért, vadmacskáért, hermelinért vagy menyétért fizetett összegnek."
Más vadakat is igen kedveltek, így I. Erzsébet egy pennyben állapította meg a ma veszélyeztetett állatnak számító vadmacskáért fizetett jutalmat. A vadmacska iránti gyűlölet azonban akkora volt, hogy az elöljárók többet is hajlandóak voltak fizetni a megölésükért. "Egy vadmacska fejéért egy shillinget is megadtak. A 17. században mintegy 5000 esetben fizettek jutalmat a vadmacskák megöléséért Angliában és Walesben."
A gabona védelmének ürügyén a törvény kihalásra ítélt rengeteg nem kívánatosnak vagy haszontalannak tartott fajt, de olyan állatok is áldozatául estek a vadászatoknak, amelyeket tudatlanság vagy babonák miatt nem kedveltek.
"Olyan állatok kerültek a kártevők listájára, mint a vadmacska, a nyuszt, a sündisznó, a havasi varjú, a harkály, a kormorán és a jégmadár, pedig ezek többsége teljességgel ártalmatlan. A listán szereplő fajok közül sok éppen hogy hasznos volt a mezőgazdaság számára, mivel kártevőkkel táplálkozott" - mondja Lovegrove. "A vadállomány és a környezet egyaránt szenvedett, és még ma is szenved azoktól a hatásoktól, amelyeket a középkorban bizonyos állatfajok szisztematikus kiirtása okozott" - állítja a kutató.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
